Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

MONDÁK, LEGENDÁK, ÉLMÉNYTÖRTÉNETEK

Mikor Mátyás király Bécset ostromolta, ő maga ment be a várost kikémlelni. Észrevették, hogy bent van a városban. Lezárták a kapukat, és mindenütt örséget állítottak. Nem volt mit tenni, felöltözött szénégető tótnak. Bekormozta magát szénporral, és úgy gurított egy kereket az úton, mintha letört volna a kereke és ahelyett vinné. A kapus megszólította, de tótul magyarázta, hogy mi a baja. Az orrára ütött a kapus, és azt mondta: - Neked pedig te tót, éppen olyan az orrod, mint Mátyás királynak. (Alsószuha, Szuha-völgy) Mátyás király és a drótosok Az egyik drótos bent van a gazdánál, a másik a kapuban várja. Arra megy Mátyás király. Kérdezi a drótost: - Mi a foglalkozásod? - Drótos vágyom. - Az jó. - És te ki vagyol? - Mátyás király. - Az is jó. Megy oda a másik drótos. - Te ki vagy? - Én a drótosok királya vágyom! - No, az jó. - Hát te? - Én a magyarok királya vagyok. - Nagyomjó... (Alsószuha, Szuha-völgy) Mátyás és Solymár Mátyás király vadászni ment. Az úton valamin összeszólalkozott a feleségével. Egy szép erdei tisztáson tüzet raktak, sütték a finom pecsenyéket és itták a finom borokat. Az asszony a cseh király lánya volt, törte a magyar szót. Odamegy az urához, hogy békítgesse. - Mátyáskám! Soj már! (szólj már!) - és simogatta a királyt. - Jól van, béküljünk meg - mondja Mátyás. - Ennek emlékére legyen e hely Solymár. Ott lett azután egy falu, máig is ez a neve. (Alsószuha, Szuha-völgy) Mátyás-kő Pelsőcön Pelsöcön a Mái oldalban van egy nagy lapos kő. Mátyás király azon ebédelt. Most is Mátyás-kőnek nevezik. Az nem áll, hogy Gömörön (Sajógömör) kapáltatta meg az urakat. Gömör elorozta magának, hogy Mátyás király ott járt. Mátyás király a pelsőci szőlőhegyen kapáltatta meg az urakat. Ez így lehet igaz, ahogy a nagyanyám mondta, mert Pelsőcön volt a Bebekek fő fészke, Gömör központja, hát egészen biztos, hogy Mátyás király Pelsőcön volt. (Páskaháza, Csetnek-völgy)