Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPDALOK ÉS NÉPBALLADÁK

nyilvánvalóan a pásztorok Demeter-napi ünnepségére, jelentős eseményére mutat. Minden bizonnyal a Demeter-kultusz emléke lappang a szuhafői határhoz tartozó Szent Demeter-puszta nevében is. A pásztordalok tartalmi vonatkozásait elemezve a gyűjtők rendszerint érintik a pásztor-paraszt ellentétet. Néhány dal az ismétlődően visszatérő példa (Nem ettem még hamuba sült bodagot, Nem szeretek tarka hasú parasztot. - Kutya paraszt, mindig kint vagy a tanyán. Az a csoda, meg nem öl a meleg nyár). Megfigyelésem nyomán úgy látom, hogy a parasztok és a pásztorok ún. társadalmi ellentétéről nem beszélhetünk. Nyilvánvalóan nem a birtokosokról van itt szó (azok aligha dolgoznak kint a tanyán), hanem a földjüket egyedül művelő parasztokról. Az tény, hogy a pásztorok közül sokan, különösen a juhászok lényegesen jobban éltek, mint a parasztok. Inkább némi sajnálkozás érződik a „kutya paraszt" iránt - többnyire „szegény paraszt''-ként fordul elő a pásztordalokban. Egyébként az adatok nagy száma igazolja, hogy a juhtartó családokban földműveléssel is foglalkoztak. Természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy a pásztorkodók közé tartozik a csordás, a kondás és a csikós is. Ez utóbbinak nincs jelentősége Gömörben. A csordás és a kondás kapcsolata az állattartó gazdákkal éppen ez utóbbinak érdekében mindig megfelelő volt. Az állattartó gazdák az év különböző ünnepein, jeles napjain a legelőn, a szálláshelyen stb. felkeresték a pásztorokat, megajándékozták őket, és egyéb más módon is (a pásztorok köszöntése a gazdáknál) kifejezésre juttatták az egymás iránti megbecsülésüket. Korántsem akarok valamilyen általános összhangról és egységről beszélni, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a pásztorok és a parasztok között semmiképpen sem volt nagyobb az „ellentét", mint pl. a parasztságon belül a szegényparasztok és a középparasztok között, akiknél éppen úgy jelentkezett bizonyos elkülönülés, mint a falusi közösség számos más rétegénél. E tekintetben a pásztordalokból messzemenő következtetést nem vonhatunk le. Sőt hangsúlyoznunk kell, hogy a parasztság, elsősorban a szegényparasztság, zsellérség dalkészletébe jelentős számú pásztordal került. Jól megfigyelhető volt ez gömöri útjaim során. Mint említettem, néhány pásztordalt, ill. betyárdalt a balladák, ill. a rabénekek közé is be lehetett volna sorolni. Ugyanakkor más kategóriából, elsősorban a szerelmi dalciklusból számos dalt a pásztordalok csoportjába helyezhettünk volna. A besorolás gyakran a gyűjtő megítélésén múlik. Néhány szép és kedvelt pásztordalnak és betyárdalnak (Ködellik a Tátra, Megyén a nyáj, megyén a nyáj, Felment a kondás a fára, Lóra, csikós, lóra) két variánsát is közlöm. A Ködellik a Tátra különösen szép változatokban ismeretes, hasonlóképpen az Oszeledik már az idő kezdetű is. A pásztordalok és általában a pásztoroktól gyűjtött dalok részletes elemzése nemcsak a gömöri, hanem általában a palóc dalok archaikus rétegének a feltárásához visz közelebb. Szolgadalok, summásdalok, aratódalok Ebbe a csoportba sorolt dalokat nemcsak tematikai okok miatt helyeztem egymás mellé, hanem elsősorban azért, mert ez az anyag a dalkultúrát őrző közösség külön rétegéhez, a mezőgazdasági munkássághoz kapcsolódik, sőt valójában csak e réteg hagyományában maradt fenn. A szolgadalok, summásdalok és az aratódalok a cselédek, az agrárproletárok vagy csak az egészen csekély földdel rendelkező zsellérek hagyományához tartoztak. Gömöri területen aránylag kevés volt a nagy uradalom, az alföldi nagybirtokokhoz hasonló cselédséget, szolgákat foglalkoztató nagybirtok. A szolgák, cselédek kötődése a nagygazdákhoz, a grófi birtokhoz vagy a bérlőkhöz az aránylag kisebb létszám miatt szorosabb volt, a feszültség az úr és a szolga között nem éleződött ki látványosan, a gazda, a gróf, s egyáltalában a nagybirtok elleni, voltaképpen a cselédsors elleni ellenállásnak csak elszigetelt példái ismeretesek. A feszesebb hangvételt lényegében csak a summásdalokban figyelhetjük meg. Idevonatkozóan pedig szükséges elmondanunk azt, hogy többnyire nem a gömöriek jártak el távoli vidékekre több hónapos summásmunkára - rövidebb szakaszt, pl. az aratást kivéve -, hanem néhány gömöri nagybirtokra idegenből, elsősorban Borsodból mentek summások. Ezekkel együtt dolgoztak a helybeli, ill. a nagybirtok környékének falvaiból verbuválódott alkalmi napszámosok. Az idegenből érkezett summáscsoportoknál bizonyos szervezettség megfigyelhető volt, a mezőgazdasági munkásság öntudatának, harciasabb megnyilvánulásának gyakorta tanújelét adták a munkabérek emelése és a munkakörülmények megváltoztatása érdekében. Mindezekre a dalok is nyújtanak adalékokat. A területünkön gyűjtött ide kapcsolható dalok voltaképpen átvételek abból a summásdalrepertoárból, amely a magyar summásság hagyományában alakult ki, és amelyek éppen a summásság évenkénti migrációja révén a magyar nyelvterületen széles körben ismertté váltak, és jellemző variánsaik országosan elterjedtek.