Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)
III. TÁJAK, NÉPCSOPORTOK REPREZENTATÍV SZEREPBEN - 1. „Népművészetünk drága koronája" A kalotaszegi népművészet felfedezése
A millenniumi kiállítás néprajzi falujában - melynek koncepcióját és terveit szintén Jankó János készítette - természetes módon kiemelt szerepet kapott Kalotaszeg. A Városligetben felépített néprajzi falu, az első tudományos igénnyel készített magyar szabadtéri néprajzi kiállítás középpontjában a magyarvalkói templom állt, az ún. Magyar utcában pedig egy bánffyhunyadi házat, „leveles kaput" és portát építettek fel. A néprajzi falu megvalósításával a nemzetről alkotott összképben először kapott tudományos igényű képviseletet a parasztság a nemzeti történelem egyéb emlékei mellett. 38 A magyar néprajz korabeli képviselői közül szempontunkból kiemelendő Bátky Zsigmond kalotaszegi gyüjtőútja. 1900-ban megjelent kis cikke Tamás Katát, a Vikár Béla és Gyarmathyné által felfedezett és népszerűsített bánffyhunyadi „nótafát" mutatja be. A cikk alcíme szerint - Adatok a népies divat változásához - a kalotaszegi folklorizmus születésének első reflexióit örökíti meg, tényszerűen, de kritikával írja le a fiatal kalotaszegi lány „primadonnaszerü" sikerét a főváros úri közönsége körében. 39 Kalotaszeg felfedezésének harmadik fázisa és szintje a századelő művészetét, majd hivatalos művészetpolitikáját érinti, amely a magyar szecesszió kiemelkedő műhelyéhez, a gödöllői müvésztelephez kötődik. 40 Edvi Illés Aladár, a neves akvarellista, majd Kriesch Aladár és Koronghi Lippich Elek 1902-es kalotaszegi kirándulása és élményszerző útja volt a kiindulópontja Kalotaszeg művészeti fogalommá és ideállá emelésének. A telep alapítója és vezéregyénisége, Kriesch Aladár (1863-1920) Kalotaszeg iránti tiszteleteként vette fel családi neve elé a Körösfői nevet. 1903-ban a Magyar Iparművészeiben külön számot szentelnek Kalotaszegnek. 41 Itt Lippich írja a következőket: „Kalotaszeget megnézték már tudósok, átkotorták fosztogató kereskedők, másféle utas is érintette egy-egy csücskét, csak éppen melegvérű emberek, poéták, művészek jártak keveset benne. Innen van, hogy bár könyvben megtaláljuk Kalotaszeg földrajzi meghatározását, népessége statisztikáját, emberek, asszonyok haja színét, szeme vágását, koponyaméretét, ősi zamatú szép nyelvének szótárát, foglalkozásának, szokásainak ismertetését, itt-ott láthatunk keze munkája ősibb jellegű termékeiből is egy-mást (elrontott hímzéseiből sokat) - és Kalotaszeg mégis fölfedezésre vár." Nagy hatással van rájuk, hogy „az itt élő nép nyílt beszédű, természetes, nagy életbölcsességű és finom érzésű. Szegény, de tisztességesen élő, a gazdagság színét viseli magán, életét szépen éli, kevéssel beéri, józan". Ezek eredményeként a kalotaszegiek életét Lippich bátran nevezheti ideális életnek. Ennek következménye, hogy: „Mindent, amit egy kalotaszegi magyar házban látsz, amit ott a kezedbe fogsz, magán viseli a művészi szépség becsét. Amit férfi, nő a testére ölt, minden részében csupa intim szépség." Ez az idealizált és általánosított kép is mutatja, hogy prekoncepcióval mentek erre a vidékre, ahol elveik érvényesülését kívánták bizonyítva látni, ugyanakkor meglévő érveik lényegesen bővültek a Kalotaszegen látottak hatására. Alaptételük: a nép egész környezete, amely életét végigkíséri; csupa stílusos, vérbe átment, öntudatlan becses művészet. Cikke végéről idézem: „...vannak emberközösségek ebben az országban, melyek gyönyörű példáját mutatják a szépen megoldott életnek, melyek művészetünk őselemeiből ideig-óráig még sokat tartanak őrizetben; emlékezetbe akartam idézni, hogy meg van még a nép, amelyhez egykor lebocsátkoztak a poéták, s eredményül láthatjuk az újjászületett örökéletű magyar költészetet, s amelyhez lebocsátkoznak művészeink, bi38 Jankó /., 1897. 39 Bátky Zs., 1900. 26-28. 4 " Vö. Geller K-Keserű K., 1987. 41 Körösfői Kriesch A., 1903., Koronghi Lippich E., 1903.
