Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19-20. század fordulójának népművészet-képében (Miskolc, 2001)

I. BEVEZETŐ

I. BEVEZETŐ 1986-ban Juhász Gyula akadémikus irányításával a Magyarságkutatás keretében indult az az interdiszciplináris kutatási program, melynek célja a nemzeti kultúrák új szemléletű vizsgálata volt, a hagyomány és a hagyományalkotás témakörének és törvényszerűségei feltárásának előtérbe állításával. A Magyarságkutatás kutatási főiránytól kapott támogatás segítségével a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportjában Hofer Tamás szervezésében megindult kutatómunka eredményességét az 1980-as évek végén már tanulmánykötetek megjelenése, az Ethnologia Europaea, a Janus tematikus különszáma és az 1988 szeptemberében A népi kultúra elemei a magyar nemzeti műveltségben címmel megtartott konferencia jelzi. Hofer Tamás inspirálására az egyik legjellegzetesebb népcsoport, a matyóság népművészetének vizsgálatával kapcsolódtam be e kutatási programba, s ez a tény napjainkig meghatározta és befolyásolta néprajzi kutatómunkámat. A matyó lakodalom néprajzi látványossággá válása volt az első konkrét témám, amelyben a népi kultúra egyes elemeinek a „kiválasztódását", a folklorizmus e sajátos megnyilvánulását kezdtem vizsgálni. Majd OTKA-támogatással - az előbbi téma kiszélesítésével - a matyó népművészet reprezentáns szerepének kialakulását és a magyar népképbe, a nemzettudatba való beépülését kutattam. Több résztanulmány után e kutatás összegzéseként jelent meg 1997-ben a Mítosz és valóság: a matyó népművészet című könyvem. A téma további kiterjesztésével és elmélyítésével célom az volt, hogy a matyó népművészet vizsgálatával feltárt nép-képet, a matyó példa alapján megállapított tendenciákat és törekvéseket, valamint a konkrét lokális elemekből a nemzeti műveltségbe beemelt „magyarnak", „népinek" vagy „népiesnek" minősített, értelmezett elemeket általánosabb tér- és időbeli környezetben is elhelyezzem. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatójaként történész és antropológus hallgatók számára meghirdetett A magyar népi kultúra elemei a nemzettudatban című előadásom tematikája és a hallgatók érdeklődése is erre ösztönzött. A magyar népi kultúráról, illetve a népművészetnek nevezett tárgyi világról alkotott képet a századfordulótól három tájegység határozta meg. Az 1885-ben „felfedezett" Kalotaszeg, a millennium során híressé vált matyóság és a századfordulótól megismert sárközi népművészet alakította ki mindenekelőtt a magyar népi kultúra értékeiről, szépségeiről alkotott képet, befolyásolva ezzel a tudományos kutatást, a nemzeti művészet érdekében tett törekvéseket, de a közízlés, a háziipar s áttételesen a kereskedelem és az idegenforgalom arculatát is. Célkitűzésem tehát az volt, hogy feltárjam e három tájegység „felfedezésének", megismerésének történetét és sajátosságait. Kiemelt figyelmet fordítottam e folyamat vizsgálatánál a párhuzamos és a hasonló jelenségekre és tendenciákra. Szintén kiemelt szempontként kezeltem azoknak a társadalmi rétegeknek, szellemi mozgalmaknak a szerepét, amelyek a népi kultúra, a paraszti hagyományok felfedezett elemeinek a felértékelődésében, a nemzeti kulturális örökség szintjére emelésében ebben az időszakban tipikus szerepet játszottak.