Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TEMETŐK Kunt Ernő

265. Ácsolt fa sírkeresztek, Bodroghalom. Kunt Ernő felvétele ,1980. helyi elnevezése is megerősít: Szőlősardón például megkü- 264. Fakereszt, Szirénfalva lönböztetik a fejfa hasát, vállát, nyakát, homlokát, kontyát. A Kunt Ernő felvétele, 1982. Bodrogköz és a Hegyköz falvaiban elterjedt a férfiak csapott végű fejfája, melyre olykor deszkalapot szögeznek, s kalaposfejfának mondják. Aggteleken pedig az asszonyok fejfájának íves lezárását az előlap felől fúróval átlyuggatják, s e díszt pártának nevezik. A fejrészén négy oldalról bevágott, ún. tulipános vagy koronás fejfa pedig általában a lányok sírját jelöli. E oszlopos-rovásos fejfáknak szép példái Gömörben és az egykori Torna-Abaúj területén találhatók. Legismertebbek a telkibányai temetőben megőrződött fejfák, melyeken a vízszintes tagolások és a függőleges vésőrovások helyi rendszere az életkor és a nemek szerinti sírjelölés egységben megőrzött rendszerét példázzák. A „gombfá"-nak nevezett, általában tölgyből készült, hagyományos formájú és jelentésű faragott sírjeleket néhány fejfakészítő mester faragta, s e mesterség több családban generációkon át öröklődött. A fa sírjelek zárt rendszerét mutatja az is, hogy egy-egy településen belül csak néhány