Fügedi Márta szerk.: B.-A.-Z. megye népművészete (Miskolc, 1997)

TEMETŐK Kunt Ernő

263. Fakeresztek egy törzsből faragva: Szőlősardó, Felsőtelekes, Perkupa, Felsőtelekes, Tornabarakony. Kunt Ernő 1983. nyomán közvetítő terület is az európai magas kultúra és a népi kultúra között, a paraszti fa- és kőfaragás, valamint a vasművesség tekintetében. A legelterjedtebb fából készült sírjel & fejfa, gombfa, kopjafa, amely kötöttségei ellenére is a legváltozatosabb formai gazdagságot mutatja. A hagyományos fejfaformáknál a felfelé törő függőleges törzsek zártságához alkalmazkodnak a díszítmények. így a díszített oszlopok ellenállóak maradnak az időjárással szemben is. Szerkezeti szempontból a fejfa alapja a törzs, amelyből négyzetes alapú hasábot faragnak. A hasábforma díszítése lehet egy vagy több nézetre szánt, díszítése a síkdíszítéstől a térformálásig ível. Az egy nézetre szánt fejfák oszlopszerű zárt formák, általában az elősík szerény vízszintes tagolásával. A frontális, de plasztikusan megmunkált fejfák szép példája az elősíkot markánsan megbontó törzsből kivájt negatív forma alkalmazása. A tömbforma vízszintes tagolását szépen ellensúlyozza a fa függőleges rostozata, repedései. E fejfatípusnak gazdag változatai találhatók az Aggteleki karszt falvaiban, így Varbóc, Szőlősardó, Teresztenye temetőiben (Kunt Ernő 1978.). Az ún. oszlopos fejfák négyzet keresztmetszetű tömbjét általában már nemcsak frontálisan munkálják meg, a főbb vízszintes tagolások gyakran körbefutnak mind a négy oldalon. Az oszlopos fejfák tagolásában az emberi testre utaló arányokat ismerhetünk fel, melyet az egyes szerkezeti részek