Murádin Jenő - Szücs György: Nagybánya 100 éve (Miskolc-Nagybánya, 1996)

Ferenczy gyakran megfestette a Plisza-patakot (Ravaszpatak), míg mások aktos kompozíciókká fejlesztették a hétköznapi vízparti jeleneteket. A legismertebb kép Ferenczy Károly Fürdőző fiúkja (1902) mellett Iványi Grünwald Béla Cigánylányok a Lápos partján (1909, MMM). Ebben az évben festette meg Boromisza Tibor egyik fő művét, az impresszionisztikus fürdőzőket. A neoklasszicizmus kedvelt témája: legjellegzetesebb példája Patkó Károly: Fürdőző nők (1926, BTM), illetve a téma rézkarcváltozata, a Fürdőzők pihenője (1923). Az ideköthető Jándi Dávid számos jelenete játszódik folyóparton, akárcsak Korda Vince Fürdőző fiúk (1924) című képe. A húszas években kubisztikus tördelésű kompozícióin Dömötör Gizella is feldolgozta a motívumot (Fekete fák alatt, 1926; Tavasz, 1928.). Cigánymodellek A „Hatvan", a nagybányai cigánytelep (fotó) Már a 19. században feltűnik a cigány-téma a magyar festészetben. Valószínűleg valamiféle hazai egzotikum keresése, a másfajta életmód izgatta a festők fantáziáját. Az egyik legelső kép, Barabás Miklósnak az 1843-as Vásárra induló cigánycsalád című nagyméretű munkája vezeti be a cigány jeleneteket, amelynek aprólékos gonddal megfestett példái Böhm Pál, Valentiny János illetve a Szolnokon dolgozó osztrák festők pl. August Pettenkofen nevéhez fűződnek. A század végén, a nagybányaiak zászlóbontása idején a Jókai Mór-Johann Strauss-féle romantikus Cigánybáró-kép némileg elhomályosította a realista hagyományt. A cigánytéma szinte összekötő motívum a Nagybányába futó plein air előzmények illetve a belőle kiváló kecskeméti művésztelep között. A telep egyik alapítója, Iványi Grünwald Béla, illetve Perlrott Csaba Vilmos életművében jelentős a cigányok festése. Nagybányán a legutóbbi időkig „Hatvan" névvel illették a cigánynegyedet, nagy számú csoportjaik a városi társadalomnak jellegzetes nomád életmódjukkal új színt adtak. Amellett, hogy a cigánymodellek olcsók voltak, a festők számára meg-