Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)
Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében
nyelvterülettel szemben Ungban 1910-re jelentősen megnövekedett a ruténok területi kiterjedése. A 19. század közepén még ruténként összeírt, görög katolikus észak-szobránci területek most újra a rutént választották (Tárna, Hajagos, Harapás, Jósza, Németvágás, Felsőhalas, Hegygombás, Tibaváralja, Unglovasd, Kapás, Ördögvágás, Bölcsős). A nagybereznai, a perecsenyi, a szerednyei területen nem történt változás (8. ábra). 1920-tól a terület története két állam keretein belül folytatódik. így nincs arra lehetőség, hogy azonos elvek, azonos politikai környezet által befolyásolt statisztikai eredmények szülessenek. Magyarországon ezután is megtartják 10 évenként a hivatalos népszámlálásokat, így beszélhetnénk az 1920-as, 1930-as évek eredményeiről. A Magyarországhoz került dél-zempléni terület és a ungi Záhony és Győröcske azonban a magyar nyelvterület része, így a nyelvhatárváltozásokat végigkövető munkámban erre nem térnék ki. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy itt nem élnek nemzetiségek. Sőt! A szórványban élő szlovákok, ruténok sorsának nyomon követése igen izgalmas, de nem ebben a dolgozatban tárgyalt fejezete a zempléni etnikumok kérdésének. Összegzés Munkámban a szlovák-magyar-rutén nyelvhatár mozgását, a nyelvterületek kiterjedését igyekeztem nyomon követni a 18. századtól 1910-ig. A nyelvhatárok nem örök érvényűek, hanem változnak: természetes folyamatok révén lassan nagyobb törések nélkül, de változhatnak gyorsan drasztikus hatalmi beavatkozások következtében is. Természetesen azonban az ilyen határ soha nem húzható meg elzáró vonalként, hanem mindkét oldalán vegyes lakosságot találunk. így van ez itt is. Láthatjuk, hogy a Felső-Zemplénen végighúzódó szlovák-rutén nyelvhatár egy éles választóvonalatjelent. Ugyanakkor Közép-Zemplén a 19. század közepéig a három nép által vegyesen lakott terület volt. Mára ez a szlovák nyelvterület része lett. Ung megyében a magyar és a szlovák, a magyar és a rutén nép között keskenyebb a sáv, de létezik az átmeneti zóna. A szobránci járás rutén, szlovák vegyes lakosságú terület volt valaha, a peremein található települések hol szlovákként, hol ruténként sorolták be magukat. Mára azonban ez a sáv is a szlovák nyelvterület része. H . A terület nemzetiségi szempontból éppen emiatt a széles szlovák-rutén átmeneti terület miatt érdekes. A valaha vegyes lakosságú területen a 19. század második felétől érdekes folyamatok figyelhetők meg. Magyarország keretein belül, nemcsak az államalkotó többségi(?) nép, a magyarság olvasztotta magába az ország más nyelvet beszélő polgárainak egy részét, hanem az egyik kisebbség a másikat, a szlovákság a ruténeket. A probléma érdekes, de megmagyarázható. A szláv népek közötti nyelvi átjárhatóság nem okoz gondot. Különösen így van ez a szlovák és a rutén nép esetében. Mindkét népnél viszonylag késői az egységes irodalmi nyelv megteremtése, erősek a helyi nyelvjárások. Mégis a szlovákoknál hamarabb indult a nemzeti-nyelvi öntudatosodás, és jelentősen hatottak rájuk a pánszláv eszmék. A szláv ősök dicsősége szláv öntudatot adott a privilégiumokkal nem rendelkező népeknek. A szláv népek összefogása természetessé vált, ugyanakkor elismerték a nagyobb, erősebb népek vezető erejét. Ez figyelhető meg a szlovák-rutén kérdésben is. A környezetük által egyaránt tótként aposztrofált két nép vallását kivéve sok tekintetben közel állt egymáshoz. A szlovákok igyekeztek helyzetükből adódó előnyeiket kihasználni, és propagandával terjeszteni a szlovákokra egyébként is „felnéző" ruténok körében eszméiket. így következhetett be, hogy a 19. század második felében jelentős vegyes lakosságú térségek lettek szlovákká.
