Katona Judit - Viga gyula szerk.: Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei (Miskolc, 1996)

Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében

Sárosremete, Fogas, Hanajna). Természetesen itt is elsősorban a járási székhelyek, tehát a nagyobb települések járnak élen a meginduló magyarosodásban. Ezek a statisztikai adatok, de a valóság valószínűleg más. A szlovák, rutén településeken a néhány százalékos magyar jelenlét mutatja a meginduló asszimilációt, bár véleményem szerint ez még csak a nyelv valamilyen szintű tudására utal és a valódi anyanyelv e mögött az adat mögött a település többségi nyelve. Az 1900-as népszámlálás eredményeit figyelembe véve a szlovákság szempontjából, láthatjuk, hogy területeket vesztettek és nyertek is. Zemplénben a gálszécsi járás déli területén csökkent a százalékban kimutatható arányuk, bár még az 50%-ot mindig meghaladja (Tőketerebes). A nagymihályi járás területén húzódó magyar-szlovák nyelvhatár azonban stabil, itt nem következett be hasonló folyamat. Zemplén északi részein azonban az eddig változatlan rutén-szlovák nyelvhatár elmozdulását láthatjuk. A korábbi összeírásokban, statisztikákban ruténként szerepelt szobránci területek már szlovákként kerültek összeírásra (Nagyberezsnye, Nagybosnya, Köves, Kisvölgy, Jakabvölgye). Ung megyében az 1880-as eredményekhez képest a szlovák nyelvterületben nem történt változás. A nyelvi egységesülés azonban a szlovákok lakta településeken is folytatódott. A szlovák többség részaránya egyre magasabb százalék értékeket mutat. A rutének ebben az időszakban is folyamatosan veszítettek nyelvterületükből Zemplénben. A sztropkói és a mezőlaborci járás nyugati részein található falvak a szlovák nyelvterület északi részébe kerültek. Ezek a statisztikai eredmények, a valóságban azonban valószínűleg egy szélesebb átmeneti terület alakulhatott ki, amely azonban már a szlovákok térnyerését eredményezi, miként történt ez Közép-Zemplénben is. Ung megyében a nagybereznai, perecsenyi, szerednyei területen nem történt változás. (Szerednye és Nagyberezna veszítette el rutén többségét.) A szobránci rutén szigetből azonban már csak Vadászfalva és Németvágás maradt. Az utolsó népszámlálás, amely még egységes elvekkel egy országon belül mérte fel e területet az 1910-es, az utolsó történelmi magyarországi népszámlálás. A magyarság legmagasabb százalékos arányát érte el e század eleji népszámlálás adatai alapján Magyarországon, Zemplénben, Ungban. Az 1900-as népszámláláshoz képest bár valamelyest növekedett a magyarság százalékos aránya Zemplénben, de a többségi magyar nyelvhatár északi határa nem változott. A gálszécsi és a nagymihályi területen azonban egyes településeken növekedett (de még mindig 25% alatti) a szórvány magyarság által lakott települések száma. Folytatódott a városok, nagyobb települések magyarosodása, a természetes asszimiláció következtében (11. táblázat). Az Ung megyei területen, az ungvári járásban magyar többségű településsé vált Kereknye, Barany, Ungdaróc, kiterjesztve ezzel a magyar nyelvterületet. A 25%-ot meg nem haladó szórvány csak a szobránci területen növekedett (12. táblázat). A szlovák nyelvterület az 1900-as népszámláláshoz képest Zemplénben északon és délen is visszahúzódott. Északon a korábban időlegesen szlovákként feltüntetett mezőlaborci és sztropkói rutén falvak újra ruténként kerültek a statisztikába. Míg délen a gálszécsi területen tovább folytatódott, míg a nagymihályi részen most kezdődött el a szlovák nyelvterület déli településein a szlovákok arányának csökkenése. A nagyobb települések, városok a nyelvterületen belül is alacsony (50% alatti) szlovák népességet tudhattak magukénak (7. ábra). Ung megyében a szlovák nyelvterület jelentősen csökkent, a szobránci járás északi területének falvai újra ruténként jelentek meg a statisztikákban (7. ábra). A ruténok Zemplénben növelték arányukat. A szinnai, a mezőlaborci, a sztropkói területek továbbra is őrizték nyelvüket (8. ábra). A szinte mozdulatlan zempléni rutén