Csíki Tamás szerk.: Tanulmányok Zsedényi Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére (Miskolc, 1995)
Boleratzky Lóránd: Zsedényi Béla egyháztörténeti, egyházjogi munkássága
Ennek a jogakadémia 1949-ben történt megszűnése kapcsán volt különös jelentősége. (Mint ismeretes, 1665-ben Kassán határozzák el a Felvidék főurai, a szabad királyi városok, a bányavárosok és a szepesi városok követei az eperjesi kollégium megalapítását. Az alapítók között Thököly Imre is szerepelt, és itt tűzték ki hármas célját, hogy "legyen ez a kollégium a mindenható Isten tiszteletének temploma, az igaz tudományok universitasa és a hazaszeretet bevehetetlen vára örök időkön át." Híven tükrözi az alapítást követő nehéz időket, hogy már 1667-ben a felsőmagyarországi rendek és Eperjes város között létrejött szerződés első pontjába az alábbiak kerültek: "A felsőmagyarországi evangélikus rendek fenntartják magoknak és örököseiknek azon jogát, miszerint veszedelem idején a gimnáziumot (a kollégiumot) minden hozzátartozókkal: jószágaival olyan helyre vihessék át, ahol az ágostai hitvallásúak a legbiztosabbak, s a változatlan ágostai hitvallás szellemében való tanítás veszélyeztetve nincs; ellenben Eperjes városa kötelezteti azt mindenestől kiadni; a rendek a pártfogóság költségén épült kollégiumi épületért pedig az akkor forgalomban leendő pénzben 25 ezer magyar forintnyi értéket kötelesek lefizetni." Az eperjesi kollégium 1891-ben szoros kapcsolatba kerül a tiszai evangélikus egyházkerülettel, az ősi pártfogóság azonban továbbra is megőrzi a tulajdonosi jogokat, az egyházkerület csak az ügyvitel és az oktatásügy időszerű kérdéseit ellenőrzi.) A kollégium jogi személyiségének vizsgálata során Zsedényi megállapítja, hogy vagyona nem a tiszai egyházkerületé, hanem egyházialapítványi természetű vagyon. Ennek a megállapításnak azért volt jelentősége, mert a területváltozás kapcsán az alapítványok sorsát a békeszerződés nem érintette. A magánjog, a jogbölcselet, a közigazgatási jog és a nemzetközi jog szemszögéből éles bonckés alá vette az alapítvány fogalmát, és végső konklúzióként megállapította, hogy a jogakadémia sui generis jellegű egyházi közhasznú intézetnek tekintendő, amelyre az alapítványokra érvényes jogelvek érvényesek. 7 Végül Zsedényi arra a következtetésre jut, hogy az 1930. évi párizsi egyezmény - amely az alapítványi vagyonnal kapcsolatban arra az 1 Uo. 8. 1.
