Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
A szobából és pitvarból álló lakóház és az istálló összeépülésének idejét szintén csak közvetett adatok igénybevételével lehet megkísérelni. A kiindulópont az istálló szükségletének, s magának az istállónak a megjelenése falvainkban. Ennek megítéléseben sajátos kettősség tapasztalható, nem nagyon történt meg az igény, tehát a jószág kezes tartása és ennek feltétele, az erre alkalmas építmény, az istálló elterjedése közötti egyeztetés. Pedig Abaújban már az Árpád-kor végén „A megye sík- és dombvidékén a fő termelési ág mindenütt a földművelés...", emellett jelentős állattenyésztésről is beszámolnak a források 123 . Borsodban hasonló a helyzet 124 . Minden bizonnyal nyugatabbra sem volt ez másként, hiszen például Bars megyében már a XI. században a Garamszentbenedek-Kistapolcsány vonaltól, az összefüggő erdő övezete alatt „... népes földművelőfaluk állottak, melyek között szőlőművesek, kovácsok és ácsok települése is volt" 125 . A XIII. századtól az ágyeke elterjedése és a három, majd kétnyomásos gazdálkodás egyre szélesebb körűvé válása nemcsak a mezőgazdasági termelés intenzitását növelte, hanem az ehhez szükséges megnövekedett vonóerőt is biztosítani kellett 126 A nemritkán háromszori szántáshoz a jószágot már nem lehetett teljesen extenzív körülmények között tartani. A magyar állattartás kutatása azonban elsősorban a nomád hagyományok továbbélésével, az extenzív formákkal foglakozott, így az istállók sem kaptak kellő figyelmet. A kérdés lényegét szemléletesen világítja meg Thököly Imre 1684-ben kiadott utasítása, mely szerint: „A marháknak télre jó meleg hídlásos pajták készíttessenek illendő jászlakkal együtt, mert, ha a vonómarháknak alkalmatlan, hideg, sáros hely vagyon, éjjel nem ehetik a sok alkalmatlanság miatt" , azaz a vonójószágnak istálló kell, ellentétben a szabadban, hideg, sáros helyen tartott vágómarhával. A XIV. századi állattartással foglakozva BELÉNYESY Márta megállapítja: „Minthogy a jobbágyok állatállományának jelentős részét főként a mezőgazdasági munkáknál, szántásnál, fuvarnál használták fel, igen fontos volt tehát, hogy tartásukról a legszorgosabb mezőgazdasági munka idején éppúgy gondoskodjanak, mint télen, hogy az állat jó erőben legyen. Ennek megfelelően már e korban fokozott mértékben kell számolni az istállón való tartással is" . Majd később a különféle gazdasági épületekkel foglakozva, hozzáteszi: „Közöttük valószínűleg az istállónak lehetett a legfejlettebb szerkezete, mellyel a lótartással kapcsolatban már századunkat (ti. a XIV. századot - B.M.I.) megelőző időkben is sűrűn találkozhatunk. Tekintettel a szarvasmarha gyakoriságára, nemigen valószínű, hogy csak lovak számára foglalták volna le" . Való igaz, mert például a szabolcsi Komoron 1313-ban két ökör háznál tartását említik: „duo boves... de domo servientis sui violenter recepissent" . Vizsoly környékéről 1324-ből ismerünk lovak tartására szolgáló istállóra vonatkozó adatot: „duos equos... de guadam insula... ad domum suam non 131 adduxerint" , a század végéről pedig az Ung megyei Palócról - 1396: „novem pecoribus ac quindecim ovibus de curia ipsorum propria noctis in silentio... ,, 132 . Az adatok egy része nemesi kúriákra vonatkozik, de nem kételkedhetünk abban, hogy a jobbágyok telkéről sem hiányoztak az állattartással kapcsolatos építmények. 123. GYÖRFFY György 1963. 52-53. 124. GYÖRFFY György 1963. 746. 125. GYÖRFFY György 1963. 419-420. 126. BALASSA Iván 1973a. 286. kk. 127. Idézi SZABADFALVI József 1970. 160. 128. BELÉNYESY Márta 1956. 42. 129. BELÉNYESY Márta 1956. 50. 130. MAJOR Jenő 1960. 54. 131. MAJOR Jenő i960. 54. 132. MAJOR Jenő 1960. 54.
