Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ALAPRAJZ
eredeti jelentés mindenesetre nem a megnevezett helyiség jelentéktelenségére vall, hiszen az óegyházi szlávban a templom előterét nevezték így. A magyar nyelvben azonban vannak bizonyos jelentésben* bizonytalanságok. Igaz, az első értelmezések egyértelműek, a Besztercei Szójegyzék (1395 körül) szerint: pr e torium: pithuar, hasonlóan a Schlägli Szójegyzék(H05 körül): p re toriu m : pituar, MURMELLlUSnál (1533): Atrium, primus intra aedes aditus: Der erst gang yn das haus der vorhoff: Pituar. Ugyanakkor a Görlitzi Glosszák (1585 körül): Atrium: pythwar, al(ite)r Thornácz 42 . Az utóbbi adat arra figyelmeztet, hogy a pitvar nemcsak egy jelentéssel bír, mint arra egyébként A magyarnyelv történeti-etimológiai szótára is utal 43 , bár itt is némileg elmosódnak a különbségek, mikor is szólnak „1. 1300 k. 'előcsarnok; Vorhalle, Vorsaal / tornác; breiter Flur, Diele'" jelentéséről, majd: „2. 1601: 'lakóháznak, ma csak a régimódi falusi parasztháznak az a középső, konyhaként is használt része, amelybe közvetlenül az udvarról vagy a tornácról lehet bejutni;". Sajátos módon a Magyar Néprajzi Lexikon megfelelő címszava sem különíti el a pitvar különböző jelenéseit 44 , az alföldi és az észak-magyarországi pitvarok közötti különbséget éppen csak érinti a láthatóan a „konyha" funkció felől történő leírásában. Véleményem szerint a pitvara magyar nyelvben legalább három, egymástól jól elkülöníthető jelentéssel bír. Először: a Dunántúl jelentős részén a pitvar 'ereszalja', 'tornác' értelemben használt. így például az Ormánságban 45 „pitvar, pitar... 'a vastag gerendatalpon három-négy szöglábbal (dúccal) feltámasztott kiugró eresze alatt lévő eleje a háznak'". Délebbre a szlavóniai magyarság körében: „pitvar pitvar... tornác, a ház eleje" 46 . Göcsejben hasonlóan 47 , és itt BARABÁS Jenő általános érvénnyel is arról számol be, hogy „Vidékünkön a pitvar szó már a 16. században nyitott, folyosószerű épületrészként tűnik fel" 48 . Valószínű az Örségben is ilyen értelemben használták egykor a megnevezést, magam a Tapolcai-medence nyugati felében, a Kis-Balaton mentén gyűjtöttem az előbbihez hasonló adatokat stb. A másik pitvar az alföldi, amely valóban „a lakóház előtere, belépőhelye, konyhája vagy a konyha bejárati ajtaja felőli része" . Ez tehát - általánosítva - feldolgozótér, elmaradhatatlan része a tüzelőberendezés, mely a középkor végén még zárt tüzelő (kemence) volt, később ezeket felváltották a padkák, és az azon rakott nyílt tűzön történt meg az élelmiszer feldolgozása, a főzés. Végezetül, az a pitvar, mellyel a Kárpát-medence északkeleti térségében találkozhatunk. Ez csak a legutóbbi időkben vált feldolgozótérré, konyhává, korábban csak tároló- és hozzátehető, közlekedő funkciója volt. A felvidéki, vagy azzal szomszédos területekről származó történeti adatok bizonyítják, hogy itt a pitvar nem a mai értelemben vett konyha, így például COMENIUS, Johannes Amos azt írja: „A ház alatt vagyon szabad palota (pitvar), négyszegletű kövekkel megpádimentomozva..." 50 A Felvidékről - igaz , udvarház és kastély - összeírások a XVI-XVII. századból rendszeresen olyan pitvarokról, pitvorokról emlékeznek meg, melyek az épület belsejében helyezkednek el és belőlük további helyiségek nyílnak. Ezeket latinul teljes következetességgel atriiummk nevezik, a nyitott tornácot pedig porticusnak, esetleg ambulacrunmak fordítják. Például ugyanarról a helyiségről Bártfaújfalun (Bardejovská 42. BERRÁR Jolán és KÁROLY Sándor szerk. 1984. 574. 43. TESZ in. 217. 44. MNL4. 252-253.-FILEP Antal 45. Kiss Géza 1952. 493. 46. PENAVIN Olga 1975. II. 371. 47. GÖNCZI Ferenc 1914. 445., valamint a 420-^421. oldalon lévő alaprajzok 48. BARABÁS Jenő 1969. 335., bőséges adatokat ld. ott. 49. MNL 4. 252. - FILEP Antal 50. COMENIUS, Johannes Amos 1959. 158., később „a pitvarház"-ról is szól, 164., ld. még ROMÁN János 1965. 29-30.
