Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)

TÜZELŐK

Szájával az ajtó felé néző, pitvarba szolgáló füstelvezetőjű kemence, Tiszabogdány (Bogdan - Máramaros m.) Máramarosban azonban a kemencék szögletesek

239

. A Magyar Néprajzi Atlasz egy szögletes, de erősen lekerekített élű kemencét is jelez, az viszont nem derül ki, hogy ezek szobabéli tüzelőberendezések, vagy helyük a pitvarban volt . Változik a füstfogók mérete is. Mint korábban említettem, a függőleges és a ferde füstfogó is viszonylag keskeny, nem sokkal szélesebb, mint a kemence szája. A kabola esetében - a függőleges füstelvezetésnél az ilyen megállapításnak nincs értelme - a füstfogó vízszintesen keskenyebb, mint amilyen magas, az arány az esetek többségében az 1:2 körül van. Ezzel szemben már a szilágysági sátorok esetében is megfordul az arány 1,5:1 vagy 2:l-re, tehát szélesebbek, mint amilyen magasak. Ezáltal ezek a füstfogók valóban kandalló szerűvé válnak. Talán nem véletlen, hogy BÁTKY Zsigmond Bánffyhunyadról (Huedin) még egy olyan füstfogót mutat be rajzon és fényképen, melyen az említett arány 1:1, KÓS Károly közel fél évszázad múltán azonban Váralmáson (Alma§u), Jákótelkén (Harlacea) olyan füstfogókat örökített meg

241

, ahol a vízszintes méretük nagyobb, mint a magasságuk. Talán ennyi is elég annak jelzésére, hogy itt nagyrészt átmeneti jelenségekkel találjuk magunkat szembe. Máramaros, de talán még Beszterce-Naszód tüzelőberendezései nem különböznek a Felföld keleti felétől, ez még a kabolás kemence elterjedésterülete. Ettől délre, a Szilágyságban, Erdélyben a Marosig egy széles zóna van, ahol a kemencék kerek, kupolás formájúak, füstfogójuk - jobbára cserépből-kandalló jellegű. Felsejlik, hogy egy Cserepes kabola, Pusztafalu (Abaújm.) 239. Kós Károly 1989. 293., térkép 240. MNA 242., 243. 241. Kós Károly 1989. 295-296.