Balassa M. Iván: A parasztház története a Felföldön (Miskolc, 1994)
ELŐZMÉNYEK
\ Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat" 3 . A Kárpát-medencében talált mintegy 100 000 főnyi népesség - kik minden bizonnyal nemcsak földművelők voltak - ezek szerint elegendőnek bizonyult arra, hogy az újonnan jöttékkel együtt a X. század elején a 600 000-re becsülhető népességet ellássák 4 . A Honfoglalás idején űzött legeltető állattartás munkaerő igénye alacsonyabb, mint a földművelésé, ezért joggal feltételezhető, hogy a termelésben résztvevő népességnek több mint a fele földművelő volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a Kárpát-medencébe költöző lakosság jelentős hányada, legalább 35^0%-a letelepült életmódot folytatott, tehát az új hazájában ugyanott folytathatta, ahol korábban elhagyni kényszerült. Ez elsősorban az újonnan érkezettek, a honfoglaló magyarok szemszögéből valószínűsíti a IX. század legvégének, a X. század elejének életformáját, de - éppen a Kárpát-medence északkeleti térségében feltétlenül foglalkozni kell az itt talált népességgel is, annál inkább, mert ez az a terület, ahol a szomszéd népek kutatása részéről gyakran elmarasztalásban részesülünk. Történik ez nemcsak a történeti munkákban, hanem az erre alapozott néprajzi feldolgozásokban is 5 . A Kárpát-medence vizsgált térségében a magyarok megjelenését közvetlenül megelőző időkben szláv, bolgár-szláv és avar népességcsoportokat szoktak számításba venni. Közülük a bolgár szlávoknak, bár BELITZKY János szerint a nógrádi tájakon a IX. században létezett dukátus vezetőrétegét adták, szempontunkból nincs különösebb jelentősége, hiszen az alapnépesség ez esetben szláv volt. A honfoglaló magyarokat esetleg megélő avaroknak már nagyobb a fontossága, annak ellenére, hogy ez a vidék az avar birodalom története második felében lett csak része ennek a hatalmi, de ami lényegesebb, kulturális- életforma egységnek. A Duna nyugat-kelet irányú folyásától, majd a Dunakanyartól a Tiszáig húzható vonaltól, innen a folyótól északra eső vidékek - az avar birodalom 670/680 után kolonializált területe - leletszegényebbek, mint a központ, ismereteink is hiányosabbak: „A késői avar kor települési viszonyairól alig tudunk valamit, mindössze egy-két földbe vájt lakóházat s jó néhány telepnyomot ismerünk. Az avar kor folyamán végig használt, nagy kiterjedésű, több száz vagy éppen ezer sírós temetők részben már a korai avar korban keletkezett állandó falvakról tanúskodnak. A földművelés egyre növekvő szerepére utalnak a sírokban elszaporodó szárnyas, sertés-, és tojásmellékletek, a babonás okokból elhelyezett sarlók, valamint cserépfazekak. A régészeti leletekben a legfeltűnőbb változás a nemesfém szinte teljes eltűnése a köznépi viseletből" 8 . A jellemzés a Kárpát-medence egészére vonatkozik, az egyre szaporodó régészeti leletek bizonyára árnyaltabb, az avarok szerepét reálisabban megítélő kép kialakítását teszik majd lehetővé. Erre enged az is következtetni - mint ezt BAKÓ Ferenc említi -, hogy az egri múzeumban 1969 körül is már 31 avar lelőhelyről őriztek leleteket, ezek a X. század vége felé növekvő tendenciájúak, azaz a népesség gyarapodását mutatják 9 . Az avarok szerepének világosabb megítélésének nagy fontossága lehet, mert mint MADARAS László megjegyzi: „...néhány ma még egyértelműen X. századinak tartott település, házai, leletanyaga olyan nagyfokú rokonságot mutat a késői népvándorlás kor telepeinek anyagával, hogy felvetődik bennünk annak lehetősége, nem kellene-e ezek időrendi besorolását ismét elvégezni, hovatartozásukat újra gondolni" 10 A szerző nem a Felföldre gondolt elsősorban, de felvetése itt is megfontolandó. 3. GYÖRFFY György 1975. 88. 4. A népességszámra vonatkozó becsléseket ld. pl. GYÖRFFY György 1984. 646-647. 5. Pl. BOTÍK, Ján 1983. 146. kk. 6. Ld. BAKÓ Ferenc 1989a. 67. kk. 7. BELITZKY János 1978. 73-74. 8. BÓNA István 1984. 332., 25. térkép 9. BAKÓ Ferenc 1989a. 68. 10. MADARAS László 1989. 28.
