Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története (Miskolc, 1994)

II. A MÚLT ÉS JELEN KÉPESLAPOKON - Népélet, népművészet

Mint érdekesség és a kívülállók számára romantikusnak tartott foglalkozás, a tutajozás is bekerült a képeslapok témái közé. Még a XX. század elejei képeslapokon is jól nyomon követhetők a szálfákat az Északi- és Keleti-Kárpátokból az Alföldre úsztatással szállító tutajosok útjai. Több lap készült a Körösmezőn összeállított tutajokról. A városképi levelezőlapokon láthatók a tutajosok a Pöstyén melletti Vágón, Esztergomban a Bazilika alatti Duna szakaszon vagy a tokaji Erzsébet híd mellett. Több képeslap is mutatja, hogy a Tiszán érkező tutajokat rendszerint Szolnoknál vontatták partra, és helyben dolgozták fel deszkának, zsindelynek és gerendának. Főleg a bajai és szolnoki képeslapokon maradtak meg a régi típusú, ún. tetejes fahajók, amelyekben búzát, cukorrépát, követ, sódert és faanyagot szállítottak (38. kép). A hagyományos népi közlekedés és teherhordás számtalan helyi módját és eszközét örökítik meg a külföldi és magyar levelezőlapok. Speciális járomformák láthatók a szarvasmarha által vontatott kétkerekű spanyol és olasz járműveken. Több képeslapon is előfordulnak a fejen (Egyiptom, Olaszország) és a vállra vehető rúdon (Mohács, Hollandia, Japán) történő teherszállítás különböző módszerei és eszközei. A népi életmód és az érdekes foglalkozások mellett ritkábban szerepelnek a levelezőlapokon a régi népszokások. A kevés kivétel között említhetjük azt a lapot, amely két ostorosi fiatalembert ábrázol díszes aratókoszorúval, vagy a mohácsi busókról készült felvételt. Ez utóbbin egy jellegzetes mohácsi nádfedelű ház előtt láthatók az álarcos, ijesztő külsejű busók a szokáshoz tartozó fakürttel, kereplővel, fabuzogánnyal és díszes faragású vízhúzó rúddal. A busójárás a mohácsi sokácok hagyományos farsangi alakoskodása, amely napjainkban a város egyik idegenforgalmi látványossága. Ez a levelezőlap egy 1896-os eredeti fénykép alapján készült, és a busók legarchaikusabb eszközeit és öltözékét ábrázolja (39. kép). A lap hátoldalán levő üdvözlő szöveg is jelzi a busójárás eredetéről vallott általános véleményt: „Állítólag a mohácsi vész alkalmával ezek szalasztották meg a törököket. Bámuld őket. Ölel Pista". Az eperjesi Divald Müintézet már 1900-ban kiadott egy olyan levelezőlapot, amely az eperjesi jaslicskárokat (betlehemesek) ábrázolja hagyományos öltözékben és felszereléssel, valamint közli a szereplők neveit is (Angyal, Fedor, Bacsa és Sztaha). A Hanságban máig gazdag mondavilág fűződik Hany Istókhoz. Alapja, hogy 1794ben a kapuvári anyakönyvbe bejegyezték, miszerint két halász a Hanság mocsaraiban egy olyan tízéves fiúgyermeket talált, aki meztelen volt, a testét pikkelyek borították, az ujjai között úszóhártya nőtt és beszélni nem tudott. Egy ideig a kapuvári várban őrizték, de innen visszaszökött a mocsárba. A témát Jókai Mór is feldolgozta a Névtelen vár című regényében. A szinte napjainkig élő mondakörrel és a téma érdekességével magyarázható, hogy a két világháború között megjelent egy képeslap, amely a mocsárban ülő Hany Istókot ábrázolja Csala kapuvári fényképész felvétele alapján. A nyilvánvalóan a tájképbe montírozott, keleti arcvonású idős férfi egy békát tart a kezében. A lap hátoldalán idézet olvasható a kapuvári anyakönyv 1794. évi bejegyzéséből. A Bugyi Sándor debreceni taligásról készített levelezőlapok azt szemléltetik, hogy egy motívum hogyan kerül a képeslapokra, és miért válhat népszerűvé. Debrecenben még a XX. század elején is csoportosan várakoztak a piacok közelében kétkerekű járműveikkel a taligások. Sok eredeti alak lehetett közöttük, akik a századorduló jellegzetes debreceni figurái voltak. így történhetett, hogy az 1910-es, 20-as években egy Balassa Sándor nevű debreceni tanító a népszerű Göre Gábor könyvek mintájára egy kis füzetet adott ki egy - kitalált - Bugyi Sándor taligás kalandjairól. A füzérnek óriási sikere lett, és a szerző még mintegy 25 füzetben írta meg a további kalandokat. Ezek hatására egy