Goda Gertrud: Izsó Miklós, 1831-1875 (Miskolc, 1993)

76. Csokonai Vitéz Mihály gipsz, 70 cm emlékmű kismintája 1866 Debreceni Református Kollégium és Egyházművészeti Múzeum (Ltsz.: E. 1981.4.) Csanak József szellemi irányításával Debrecenben megalakult Emlékkert Társulat Szoborparkot tervezett a Nagytemplom mögé. Elsőként Csokonainak szándé­koztak emléket állítani. A helyi sajtó élénken figyelte a felkért Vay Miklós báró és Izsó Miklós szobrászi versengését. - Ez volt a két művész párharcának egyetlen olyan alkalma, mely­ből Izsó került ki győztesen. - Ezúttal a debreceniek Izsóba vetett bizalma nemcsak a hazai, hanem az egye­temes művészetet is hozzásegítette egy kitűnő emlék­szobor megszületéséhez. A szobor felállítási költségére gyűjtést szerveztek, s mivel a polgárok tudni szerették volna, hogy pénzükért maradandó alkotást kapnak, ezért a tervet bemutató fotókat bírálatra megküldték a Magyar Tudományos Akadémiának. A főtitkár, Arany János maga írt válaszá­ban „gyönyörűen fogalmazott mű"-nek ítélte azt. 1 Mél­tatását azóta számtalan követte. A magyar romantikus emlékmű kimagasló remeké­hez készült vázlat kifejezőbb, mint maga a szabadtérre kiállított végleges alkotás. Izsó tudatosan törekedett a versíró-filozófus típusának megragadására, s a gara­bonciásnak tartott rokokó művész habitusa szinte meg­testesülni látszik. Maga is mélyen vonzódott az irodalomhoz. 2 Őszinte rajongása mindvégig megmaradt Petőfi és Csokonai iránt, s azon volt, hogy a verselni szerető nemzet külö­nös ragaszkodását költőihez a nekik állított emlékmű­vekben méltóképpen kifejezze. Fülep Lajos a Csokonai vázlatban, mint a magyar Orpheusban meglátta az egyetemes mércével mérhető plasztikai remeket, s az 1953-ban az Akadémián tartott előadásában azon fáradozott, hogy Izsónak kivívja az őt megillető helyet: „Művészettörténetünk nagy tar­tozása, hogy Izsó helyét és jelentőségét Petőfi és Arany mellett módszeresen kijelölje, mert Ő is több mint népi­es, Ő is nemzeti, mint ő, s ha töredékében is áttör az egyetemes művészet égövébe". 3 A remekbe szabott alkotást 1978-ban Végvári Lajos így méltatta: „Csokonai alakjában ott vannak azok a jellemvonások, amelyeket az évszázados elnyomatás és a szabadságért való küzdelem fejlesztett ki a magyar­ságban, az állandó harckészség, gyakorlati érzék, az élet pillanatnyi örömeinek, hangulatainak fogékony át­érzése, a hirtelen nekifeszülő vidámság vagy a tragikus sötéten látásra való hajlam..." „Izsó valójában többet adott művében egyetlen köl­tő, Csokonai portréjánál, a költő-létet fogalmazta meg ízig-vérig plasztikus eszközökkel, nagy szobrászi erő­vel és invencióval - írja Kovalovszky Márta. - Bárme­lyik táncoló parasztot ábrázoló terrakottájával összeha­sonlítva a Csokonait, világos, hogy ugyanaz a típus, ugyanaz a szilaj, a teret minden irányban átható, mégis zárt mozgás, a testnek ugyanaz a mozgással átitatott hajlékonysága és dinamikus kifejezőereje formálódott meg az emlékszoborban. S ami még fontosabb, nem valami elvont ideál, hanem Izsó korának magyar való­sága emelkedett talapzatra." Izsó Debrecent elhagyva Csanak Józsefre bízta szob­rát. S Csanak, aki az emlékmű létrejöttéért oly sokat fáradozott, annak tudatában, hogy a remekmű közössé­get illet, a vázlatot a Debreceni Kollégiumban he­lyezte el. 1990-ben két példányban készült bronzöntvény a műről Győrfi Sándor szobrászművész közreműködésé­vel. Egyik a debreceni Déri Múzeumban, a másik a Magyar Nemzeti Galériában látható. 1. Levelet közli Balogh István: Izsó Miklós és a Csokonai-szobor c. tanulmány. (Művészettörténeti Ért. 1953. 1-2.) 2. Izsó ifjúkori rajza (MNC Ltsz.: 1914.208.) a művész írásával: „Izsó Miklós Pöeta" 3. Megjelent: a Művészettörténeti Értesítő 1953. 1-2. Végvári Lajos: A magyar művészet a XIX. század második felében. (A magyar művészet története - Szerk. : Fülöp, Bp. 1978. 397.) Kovalovszky Márta: Emlékműszobrászat (Művészet Mo.-on 1830­1870 - MTA MKCs Bp. 1981.) 77. Csokonai Vitéz Mihály mellszobra 1866. Eltűnt. Izsó munkamódszerének megfelelően az emlékmű előkészítő vázlata között volt egy mellszobor - bár a pályázatnak nem volt ilyen elvárása. E tényről Izsónak Hoffmann Alfrédhoz írt leveléből értesülünk (Pelsőc, 1866. szept.): „... Rimaszombatba megyek, hol pár na­pot időzöm - egyszersmind Csokonait lefényképezte­tem, mint Nektek is megfogok küldeni. Ezután Debre­cenbe szállítom mellképpel együtt a vázlatot." 1 John metszete szolgálhatott előképül, mint Csokonai leghitelesebb, élet után készült arcképe s természetesen Ferenczynek a Debreceni Kollégiumban lévő szép már­ványbüsztje (1818) 2 , amit Izsó 1864-es erdélyi utazása során bizonyára nem mulasztott el megnézni. 3 A kismintát figyelve s ismervén az Emlékkert Társulat ragaszkodását a Kaszinóban megismert mellszoborhoz 4 - azok csak léptékükben térhettek el egymástól. - Izsó mesterének merész plaszticitását ugyan átvette, de jobban ragaszkodott az előkép felfogásához s nem idea­lizált úgy, mint Ferenczy. Izsó, mint a mű egészében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom