Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)

Alagutak az Avas alatt (Hubay László)

külön-külön kellene bombabiztos légoltalmi óvóhelyet építeni a különböző állami hivatalok és iskolák részére, az legalább 600-800 ezer pengőbe kerülne. Ha tehát az állam az 1939. július 1-től kezdődő költségvetési évben az érdekelt tárcák terhére ennek az összegnek csak a kétharmadát adja a városnak, ez is félmillió pengős hozzájárulást jelent, ami jelentékeny tétel lesz az alagút építési költségeinél. Hasonló hozzájárulással segíti elő az építkezést Borsod vármegye, az evangélikus jogakadémia, az evangélikus egyházkerület a tanítóképző számára, továbbá a miskolci bankok és biztosító társaságok. A két kilométer hosszú, 16 méter széles alagútban úgyszólván a város egész lakossága elférne. Hogy légiveszély esetén ne legyen torlódás, Demes Béla tervei szerint az Erzsébet tér egész szélességében befednék a Szinva medrét, hogy könnyebben juthassanak az alagút szájához. Tapolcafürdő fejlesztését nagymértékben szolgálná a sínautóbusz-közlekedés. Tapolca ezután téli-nyári lakóhelye lesz a miskolciaknak. A város már 1939 őszén hozzáfoghat a csatornázás megépítéséhez, mert most már a Tapolcai Fürdőegyesület is egyértelmű lelkesedéssel áll a Miskolc városhoz való csatolás mellett. A Sassy Csaba által ismertetett tervek végül is nem valósultak meg. Az olvasóban felmerül a gyanú, hátha csak a közismerten tréfás kedvű szerző újabb ötletéről van szó. Gyanakvását két dolog erősítheti. Az egyik, hogy az írás keltezése 1939. április elseje. A másik, hogy ugyanebben a kötetben a szerző „Milyen lesz az Avas a Miskolci Héten?" címmel tesz komolytalan javaslatokat az 1937-es Miskolci Hét avasi rendezvényeire. De ennek a cikknek a hangneméből érezhető, hogy szerzője egy pillanatig sem gondolja komolyan, és az olvasóval sem akarja elhitetni abszurd javaslatait. Az avasi alagútról szóló írásában viszont a mondanivaló megfogalmazása, a tények szakszerű ismertetése, az olvasók által jól ismert, köztiszteletben álló személyek nevének említése hitelesíti a tervek komolyságát. Megvalósításukat minden bizonnyal a hamarosan bekövetkező háborús események akadályozták meg. A háború után, az ötvenes-hatvanas években többféle elképzelés, javaslat született a Miskolc és Tapolca közötti közlekedés fejlesztésére, s ezek között újból felbukkan az Avas alatt építendő alagút gondolata. Zsadányi Guido Miskolc város helyi közlekedésének fejlődéséről írt tanulmányában, 1953-ban, a Hejőcsaba-Egyetemváros-Tapolcafürdő irányában, különösen a nyári forgalomban jelentkező utasszám miatt a kettősvágányú villamosvasúti pálya megépítését látja indokoltnak.

8 A Miskolc városrendezési kérdéseiről 1957. november 29-én és 30-án tartott ankéton Virágh Pál, a Miskolci Tervező Iroda főmérnöke, egyértelműen leszögezte, hogy Tapolca tömegközlekedési forgalmát csakis kétvágányú villamossal lehet megoldani. A városszerkezet egységessé tétele céljából ezt a vonalat a Béke tér-Szeles utca-Fazekas utca-Szent Anna-templom-Nagyváthy utcaAvas alatti alagút-Műegyetem-tapolcai villamos útvonalon kellene létesíteni.

9 Ez a terv tehát újból számol az alagút megépítésével. Az Építésügyi Minisztérium és Miskolc Város Tanácsa 1960-ban tervpályázatot írt ki az Avassal kapcsolatos városrendezési feladatokra. A tervezés feladatai között szerepel, hogy a déli terelőút „A" jelű csomópontját össze kell kötni a Szent Anna-templom előtti „B" jelű csomóponttal.

10 „Az eddig kialakult elképzeléseknek megfelelően a tervezett A és B pontokat összekötő út lehet hegyi út - vonalkifejtéssel -, vagy pedig közúti alagút, vagy mind a kettő..."

11 Ifj. Horváth Béla, az Észak-magyarországi Tervező Vállalat igazgatója a Miskolc város általános rendezési tervéről 1961-ben készített vitaanyagban megállapítja, hogy távlatban Tapolcafürdőre villamosvonal kiépítését tervezik, melynek végállomása az