Dobrossy István szerk.: A miskolci Avas (Miskolc, 1993)
A miskolci Avas. A felszínfejlődés fő kérdései (Ringer Árpád)
pliocén végén, illetve a pleisztocén során vált aktívvá. E vetőrendszer törésvonalai mentén történt az egyes ún. táblarögök differenciált elmozdulása, amire az Avas környezetében fő vonalakban a következő jellemző: A pannon időszak végétől kezdődően a Bükk központi karsztos tömege emelkedett ki a legnagyobb sebességgel. Az ezt körülvevő alacsonyabb karsztos vonulatok, illetve a hegység ún. pediment, hegylábfelszín övezete ebben az emelkedésben csak jóval enyhébb mértékben vett részt. Az Avas azon a sávon helyezkedik el a pediment szélén, amely a legkevesebbet mozdult el. Ettől keletre zökkent be a Sajó árkos völgymedencéje. A Sajó régi folyásiránya fokozatosan helyeződött át a Komlóstető nyergéből az Avas és a Magas-hegy közötti nyeregbe, amelyek egykori völgyek torzói és ma is jól láthatók. Az Avas kezdetben alacsony szigetként különült el környezetétől. Majd miután a Sajó őse elfoglalta a mai völgyét, e völgytalp fokozatos bevágódásával egyre magasabbra emelkedett. A pleisztocén elejére keltezhető a nyugat-kelet irányú törésvonal mentén kialakult Miskolc-diósgyőri medence bezökkenése és domborzati formáinak kialakulása. 2 Az Avas keleti lejtőjén kisebb völgy vállakban a Sajó mind mélyebbre vágódó pleisztocén teraszmaradványai nyomozhatok. A pleisztocén során mintegy 3-400 ezer évvel ezelőtt jelent meg a Sajó- és Szinvavölgy találkozásánál a Szinva hordalékkúpja, amely fokozatosan nyomult előre a Bükk felől a Sajó völgytalpára. A Szinva hatalmas hordalékkúpja alkotja tulajdonképpen az Avas lábát, 3 amely - mint említettük - szélesen húzódik a Rendező pályaudvar irányába. Belőle, vagyis a Szinva által lerakott kavicsanyagból nagy mennyiségű ősállati maradvány került elő, így az 1900-ban talált híres 3,5 m hosszúságú mamutagyar is. Ha most gondolatban ismét visszatérünk az Avas-hátra és végigjárjuk az Avas-tetőtől a tapolcai útkereszteződésig ezt a lankás vonulatot, négy nagyobb lépcsőt figyelhetünk meg, amik az említett mélyszerkezeti táblarög további darabjait jelzik. Az északnyugatdélkelet irányú kibillenést meghatározó mozgással párhuzamosan ugyanis ez a kéregdarab négy kisebb részre tört, északkelet-délnyugat irányú határvonalak mentén. A legimpozánsabb ilyen lépcső a Felső-Szentgyörgy fölé magasodik, ez a tulajdonképpeni Avas-tető. A déli haránttörés mentén alakult ki a Mély-völgy, amelyen keresztül intenzív eróziós és a jégkorszak hideg szakaszaira jellemző ún. geliszolifrukciós folyamatokkal hatalmas üledékkihordás történt. Ezekből rakódott le a Szinva teraszaira a Papszer utca, a Mindszent tér, illetve a Görgey utca között szépen látható ún. lejtőlábi törmelékkúp. Hasonló folyamatok által lerakott lejtőtörmelékből formálódott kúppalástok fedezhetők fel a Mindszenttől a Csabai kapu felé haladva a Miskolc-budapesti országút mentén is. Az északi meredek lejtő felszínformálódásában jelentős szerepet játszottak a csuszamlásos tömegmozgások, egyesek ilyen lecsuszamlott tömegként értelmezik az Avasi temető, helyesebben a régi Avasi templom kisebb halmát is. Innen - nyugat felé a Szinva jobb partján - nagyjából a zsidó temető alatt, több ilyen csuszamláshalmaz is megfigyelhető. A már említett erőteljes eróziós és geliszolifrukciós folyamatok a tömegmozgással együtt formálták az Avas lejtőit és ezek mai hatásaként nagy szakaszokon hiányzik a talajtakaró. A talajpusztuláshoz jelentősen hozzájárul persze a nagyon régi múltra visszatekintő antropogén denudáció is.
