Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

II. TERMÉSZETES NYERSANYAGOK ÉS FELDOLGOZOTT FORMÁIK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

Természetesen jelen munka a markáns, táji kapcsolatokat is reprezentáló fémeszközöket, használati tárgyakat igyekezett kiemelni. Emellett azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a falusi és mezővárosi kovácsok, vándor cigánykovácsok és rézművesek termékei folyamatosan jelen voltak a parasztság tárgyi kultúrájában, s egy-egy tárgytípus megjelenése és elterjedése olykor ezek tevékenységéhez köthető. Az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemel a cigányok fémművességének kérdése.-A 19. század végén a történeti Magyarország északi megyéiben nagy számban foglalkoztak fémiparral; a hagyományos kovácsmesterség mellett szegkovácsok, üstkészítők, fúrókészítők, rézművesek, késesek és bádogosok voltak köztük sokan. Trianon után tevékenységük nemcsak területileg korlátozódott, hanem volumenében is.

255 Azt persze nehéz lenne eldönteni, s nem is jelen munka feladata, hogy az utóbbiak készítményeire mennyire hatott a Felföld vasművessége, vagy hogy - a problémát tágabb aspektusban felvetve - a fémművesség korai fejleményei, pl. a kelták közvetítésével miként éltek tovább a középkor és az újkor vaseszközeiben.56 Meggyőződésem, hogy a vaseszközök középkori kereskedelmében a későbbihez hasonló, nagy amplitúdójú kapcsolatok feltételezhetők. Üveg és üvegtárgyak A manufakturális ipar készítményeivel való kereskedelem, ill. a paraszti népesség ebbe történő bekapcsolódásának jellegzetes példáival szolgál az üveggel, ill. üvegtermékkel zajló csere is. Ennek egyik részét, ti. a táblaüveggel folytatott kereskedést, s ennek közvetítőit, a szlovák ablakosokat néprajzi irodalmunk részletesen tárgyalja,

257 karakteres képet rajzolva a vándor házaló egy jellegzetes típusáról. Nem kevéssé fontos azonban az, hogy az Alföldet körülfogó hegyvidéken elhelyezkedő üveghuták a 18. századtól különféle tároló- és ivóedényeket készítettek, amelyek - elsősorban a 19. század második felétől - fokozatosan helyet kaptak a Felföld, majd a Magyar-alföld parasztságának háztartásában is. A 17. századi alapítású, Felső-Magyarország északi részén (Ung, Zólyom, Bars, Árva, Liptó, Nyitra, Szepes, Ugocsa megyék) működő huták termékeivel való kereskedésről keveset tudunk, nem is valószínű, hogy paraszti használatba jutottak volna.

258 Annál bizonyosabb, hogy Nógrád, Heves, Borsod és Zemplén üveghutáinak portékái paraszti kereskedelem révén is terjedtek a Felföld és az Alföld népessége számára. A nógrádi huták termékeit Pest megyébe is elfuvarozták. A parádi hutából Eger, Kecskemét, Pesr vásáraira is jutott, de a délvidékig is leszekereztek vele.

25y A Bükk hegység hutai üvegeit vízbe áztatott rozsszalmába csomagolták, s úgy szállították az Alföld és a Felvidék felé. A Gyertyánvölgy hutájának fuvarosai Nagykálló, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Pelsőc, Tornaalja, Rozsnyó, Szikszó piacain és vásárain árultak.

260 A zempléni üveghuták termékeit a Zempléni-hegység, ritkábban Hegyköz és a Bodrogköz falainak népe háton hordta a Hegyalja mezővárosainak piacára, de eljutottak vele a Tisza túlpartjára is, egészen Szatmár megyéig.

261 255. Dobrossy István-Fügedi Márta 1982. 401. ; Paládi-Kovács Attila 1965. 99-100. ; Bodgál Ferenc 1967. 202-218.; A falusi kovácsokról Bodgál Ferenc számos tanulmányt publikált. Bodgál Ferenc 1965. 521-546.; Bakó Ferenc 1954. 239-256. stb. 256. A témakör mindeddig legteljesebb összefoglalása Magyarországon: Müller Róbert 1982. III.; Szuhay Péter 1989. Bevezetés.; Erdős Kamill 1989. 111-128. 257. Somogyi Manó 1905. 28.; Petercsák Tivadar 1973. stb. 258. Veres László 1986. 129-130. 259. Takács Béla 1970. 30-32. 260. Veres László 1978. 36. 261. Takács Béla 1966. 50-52. ; Bakó Ferenc gyűjtései: Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 5541,55-73,55-108. stb.