Viga Gyula: Árucsere és migráció Észak-Magyarországon (Miskolc, 1990)

III. A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK, VALAMINT FELDOLGOZÁSUKKAL NYERT JAVAK A HAGYOMÁNYOS TERMÉKCSERÉBEN

várt. A Bükkaljáról a Tisza mentén az Alföldre is leszekereztek az árusok: nagy fazekakban vagy zsírpapírral bélelt ladikokban szállítva édes portékájukat.

100 Több feljegyzés tanúskodik arról, hogy a 19. században már voltak olyan települések is, amelyek oltóvessző, ill. facsemeték előállítására, a velük való kereskedelemre specializálódtak. Ezekről keveset tudunk, de aligha vonható kétségbe, hogy jelentős szerepük lehetett a hazai gyümölcskultúra alakításában. A termesztett gyümölcsfajtákkal - melyek nagy része szinte „vadon" termett - való kereskedelemtől nem volt elválasztható a vadgyümölcsökkel folytatott kereskedés. A hegyvidéki erdők igen gazdag gyümölcstermése elsősorban az ott élő népesség táplálkozását szolgálta, de eljutott a piacokra, városokra is. Nógrád megyéről Bozene Nèmcova írta 1852-ben: „Erdei gyümölcs is van bőven, falusi asszonyok hozzák a vásárra az epret, földiszedret, berkenyét, somot és a vadrózsabogyót meg a naspolyát, mindezeket olcsón árulják."

101 Amíg azonban a vadalma, vadkörte, szeder, szamóca, málna stb., ill. különböző módon tartósított változataik gyakran jelentős helyet kapnak egyes népcsoportok táplálkozásában, addig a mezővárosi, városi piacon ez elsősorban csak csemegeként jelenik meg, s számottevő gazdasági haszna ritkán van. A szegények számára olykor menedék, átmeneti segítség a gazdasági szorítások ellen.

102 A gyümölcsök között megkülönböztetett helyet foglal el a dinnye, aminek igen korán kialakultak a piackörzetei. Szontágh Gusztáv 1843-ban megállapította: „dinnyekereskedésre piac kell, melyet egyedül nagyváros szolgáltathat. Debrecen tartja fenn a sámsoni dinnyetermesztést, Pest, Eger és Miskolc a hevesit."

103 Gunda Béla hívta fel a figyelmemet arra, hogy a dinnyével aránylag kis amplitúdójú kereskedelem folyik, mert a dinnyés központok egymástól nem nagy távolságra, aránylag egyenletes elosztásban helyezkednek el.

104 Természetesen az egyes központoknak saj át történetük van, ám egyik-másik másfél-két évszázadra is visszakövethető (45. kép). A Nógrád megyei Palotásról már 1711-1716 között feljegyzi Radványi Ferenc, hogy „Ha valahol, akkor itt nőnek meg igen nagyra a sárga és görög dinnyék, s igen kitűnő ízűek, a lakosság ezekért Pestrőljó pénzjövedelemhez jut".

105 Mocsáry Antal Nógrádból Jobbágyi és Hugyag, valamint órhalom nagy múltú dinnyetermesztését emeli ki.

106 Az utóbbival még a múlt század közepén is nagyban kereskedtek Balassagyarmat, Szécsény és Eosonc városaiban,

107 ám századunkra elvesztette jelentőségét. Kiemelkedő fontosságú volt Heves megye dinnyetermesztése. Horváth Mihály szerint „Dinnyét legízesebbet s legnagyobbat a hevesi, kivált csányi föld termett, mi a pesti piacon tömérdek mennyiségben árultaték."

108 A csányi dinnye - a Tiszántúlt leszámítva - szinte az egész országban ismert volt, sajátos márkanév, ami elsősorban közvetítők révén jutott el az északi hegyvidék településeire is. A csányi - kisebb mértékben ecsédi és horti dinnyések - feles művelőként elsősorban uradalmakba szegődtek, így a „hevesi dinnye", „csányi dinnye" termesztési eljárást, ill. fajtát jelentett, s nem csak termesztő körzetet.

109 Heves megyében a 18. században Egerbocson is jeles dinnye termett, amivel a lakosok az egri piacon kereskedtek.

110 A gömöri Erdőháton Hangony és Szentsimon volt nevezetes 100. Viga Gyula 1986a. 187.; Bencsik János 1982. 416. 101. Bozena Nèmcova 1852. 40. 102. Erdei Sándor 1982. 108.; Zsúpos Zoltán 1987. 44-49. 103. Rapaics Raymund 1940. 241. 104. Gunda Béla szíves szóbeli közlése. 105. Radványi Ferenc 1711-16.; Vö. Schram Ferenc 1968. 667-668. 106. Mocsáry Antal 1826.1. 235. 107. Fényes Elek 1851. IV. 219.; Zólyomi József 1984. 268. 108. Horváth Mihály 1840. 122-123. 109. Boross Marietta 1959. 110. Havassy Péter (kézirat) 53.