Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Paládi-Kovács Attila: A középhegységi állattartás építményei a Kárpátmedence északkeleti térségében

gallyakból készült gyepűkarámot tanorok néven írták le.

14 Ez a kerek gyepűkarám egész Kelet-Európa nagy múltú állattartó építménye. A trágyázást szolgáló kerítésdarabokból összeállítható és szállítható fedetlen építmény viszonylag későn jelent meg. Zavaró, hogy a juhászainak ez a jellegzetes mobil építménye mind a magyar, mind a nyugati szláv (szlovák, cseh, lengyel) terminológiában kosár néven szerepel. Földes László alapos tárgymonográfiában mutatta ki a jelentésfejlődés lényeges mozzanatait. Tárgytörténeti szempontból nem hagyható figyelmen kívül, hogy Kelet-Európában a kosarazás sem a havasi, sem a síksági, pusztai juhászaiban nem ismeretes. Morva-szlovák területen a lészákból álló, szállítható karám csupán a 19. század derekán, második felében alakult ki. A hazai középhegységek, dombságok kosarazó gyakorlata sem lehet nagy múltú.

15 A trágyázó kosár és a kosarazás német tájakon a 16. század óta adatolható, de a Szepességben vagy Rozsnyó vidéki juhászaiban korántsem ilyen régi. Gömörben a juhtartás legrégibb, s egyben legfontosabb építménye a kosár volt. Nevének legkorábbi említése a 17. századból adatolható. Jólészen 1611-ben, Krasznahorkán pedig 1684. évi gazdasági iratokban örökítették meg. Nevezetes része a fejőhely, amit a források már akkor esztrenga néven említenek.

16 Akkoriban a kosár még valószínűleg helyhez kötött, állandó építmény volt, falanyaga és alaprajza bizonytalan. Az emlékezettel visszakövethető időben Rozsnyó vidékén többnyire téglalap alaprajzú, három rekeszes építmény a juhkosár, amelyet 3,5-4 m hosszúságú faldarabokból ((dranka) állítanak össze. A kosár helyét naponként változtatják. Dél-Gömör, Észak-Heves és Borsod középhegységi vidékén a mobil juhkosár többnyire egyosztatú, négyzet vagy téglalap alaprajzú időszaki építmény. Terminológiája elég változatos, ami szintén viszonylag rövid múltjával függ össze (lészka, léckarám, léckár, karám, karis, korlát, de főként kosár). A 18. században feljegyzett Kosárhely, Juhkosár típusú dűlőnevek még valószínűleg nem a mobil, hanem a helyhez kötött külterületi építményre utalnak. Ez nem az erdőben, hanem a legelőn, az ugar szélén állt. Bizonyítja ezt két észak-hevesi adat. Tarnaleleszen 1825-ben a nemes Kovách testvérek örök áron eladtak egy szántót „addig ... a meddig juhaiknak kosára kiterjed". 1830-ban Kovách Mátyás eladta „kosár helyét" is, melynek hossza 11 öl, szélessége 2 öl volt.

17 Ezek a méretek téglalap alaprajzú építményre utalnak. A kosarazó trágyázás és a hozzá kapcsolódó juhkosár a Felföld és azon belül az északi magyar népterület gazdálkodásában csak a 18. század végén 19. század elején jelent meg. Eleinte csupán az uradalmi majorok kosaraztak, majd példájukat a parasztok (jobbágyok, kisnemesek) is követni kezdték. Mobil, hordozható pásztorhajlékok a kosarazással kapcsolatban jelentek meg. Eddig csupán Rozsnyó vidékéről és Dél-Gömörből vannak rá érdemleges adataink. Körösön, Berzétén a kézben hordozható, félereszes 14. TÁLASI István 1935. 240.; TÁLASI István 1936. 172-173. 15. FÖLDES László 1960. 447. 16. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1977. 397. A hivatkozott történeti adatokhoz: ILA Bálint 1976. I. 294-295. 17. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1965. 149-150.