Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében (Miskolc, 1989)

Habovstiak, Alojz: Régészeti adatok a középkori népi építészet tanulmányozásához Szlovákiából

földből (vályogtéglából) készült, vagy égetett téglából emelt építmények is feltételezhetők. A morva-, cseh- és magyarországi ásatási eredmények konkrét elképzelések kialakítását teszik lehetővé a 13-14. századi parasztházakról. Mindenekelőtt Morvaországban bizonyított a háromhelyiséges ház kialakulása a 13. század végén és a 14. században a Pfaffenschlagon előkerült leletek alapján (5. ábra). Ezek szobából és kamrából állnak, melyeket egy közlekedőtér köt össze. Hasonló háromhelyiséges házak (hosszúkás, vagy L alaprajzzal) Közép-Európa-szerte használatosak voltak, közöttük csak az építőanyagukban volt eltérés. A 14-15. században a középkori parasztházak tovább tökéletesedtek, erősebb és tartósabb formát nyertek, és ezek a következő évszázadokban lényegében a 19. századig - csak keveset, vagy egyáltalán nem változtak. A házak mellett a középkori falutelepüléseken már a 10-12. században léteztek az ún. szabadban álló kemencék, melyeket rendszerint a földbe mélyítettek. Ezek a tulajdonképpeni kemencetérből és egy, a kemence előtti mélyedésből álltak (6. ábra). A kemencéket általában kenyérsütésre használták, de az élelmiszerek szárítására és füstölésére is, s néha a kerámiák kiégetésére is szolgáltak. A gazdasági építmények közül a különálló istállókat kell megemlíteni (Ogyalla- Hurbanovo-Bohatá). Disznóólakat, szerszámosés fáskamrákat is felismerhetünk a különböző gödrökben, cölöplyuk-csoportosulásokban, de ezek még nem egészen pontosan azonosíthatók és bizonyíthatók. A gazdasági létesítmények közül a leghatározottabban és a leggyakrabban az állandósultabb formájú élelmiszer-, illetve gabonatároló vermekkel találkozhatunk. Ezek körte, kör, vagy henger alakúak voltak, és speciálisan megszilárdított fallal rendelkeztek. Főként a gabona tárolására szolgáltak, s a lakóház közelében, vagy a falu szélén, sokszor egész sorokat alkotva helyezkedtek el. A falvakban a 14-15. században a lakóházaknál olyan földbe mélyített kamrákkal vagy pincékkel is találkozhatunk, melyek föld fölötti része a hombároknak adott helyet. A pincehelyiségekben a bort, vagy különböző élelmiszereket tartottak, és a munkaeszközöket is itt tárolták. Ezek nagyobbrészt a lakóobjektumoktól függetlenül helyezkedtek el, de néha azok közvetlen közelében lelték föl őket, mint ahogyan ezt egy helembai (Cl'aba) példa is mutatja (8. ábra). Gyakran találnak agyagkitermelő gödröket, melyek az agyag, vagy a föld különböző célra történő kitermelésekor jöttek létre, és azután a hulladékok, a trágya tárolására szolgáltak. A középkori falvak fontos tartozékai voltak a négyszögletes vagy hengeres formájú kutak. Az előbbi falai vízszintesen lefektetett, összecsapolt gerendákból készültek (9. ábra), az utóbbiak faragott terméskövekből, vagy csak vesszőből font belső köpennyel rendelkeztek (10. ábra). A falvakban legtöbbször csak egy, közös használatú kút volt. Csak ritkán találkozunk az egyes házaknál is kutakkal (pl. Szepesszentpál - Pavl'any-Krigov). A középkori falvakban viszonylag gyakran kimutathatók olyan létesítmények, ahol valamiféle termelés folyt. Több vasfeldolgozó, részben kovácsműhely került feltárásra (Nemessány - Nemesany-Zaluzany: kovácsműhely), és