Marjalaki Kiss Lajos: Történeti tanulmányok (Miskolc, 1987)

Marjalaki Kiss Lajos tudományos tevékenysége: - 6. Gondolatok a magyar nép eredetéről

Valóban feltünó jelenség, hogy a honfoglalás előtti korból ismert kisebb-nagyobb folyóneveink közül alig akad csak egy is, amelyik azóta nevet változtatott volna. — Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha Anonymus adatainak ellenőrzése céljából XI—XIII. szá.zadi latin okleveleink vízneveit nézzük. Még a jelentéktelen patakocskák közül is kevés cserélt nevet 8—900 viharos év lezajlása alatt. Igy pl. a Bükk hegységben rejtőzködő Tardona falu 1240. évi határjárása alkalmával — mint ahogy ezt »A szentléleki zárda legrégibb említése* c. dolgozatomban bebizonyítottam — túlnyomórészt ugyanazok a patak-, hegy- és erdőnevek voltak használatban akkor is, mint ma. Ha egy sor vékonyan szivárgó erecske hétszáz évig meg tudja őrizni a nevét, mennyivel tovább élnek a nagyobb folyók nevei. Árpádkori okleveleink még ma sincsenek télies számmal kiadva. A legtöbb oklevelet azonban már közli a Wenzel-féle Árpádkori új okmánytár 12 vaskos kötete. Ezekből vagy a Kovács Nándor által készített betűrendes Index-bői legalább 3—4000 víznevet lehetne kiszedni. A víznevek között azonban nagyon sok olyan kisebb kút, árok, halastó és tócsa elnevezése fordul elő, hogy azok visszamenőleges bizonyító ereje éppen csak annyi lenne, mint a mostani »ártézi kút«, »strand-fürdo«, »malom árok« vagy más efféle elnevezéseké. A sok névből könnyebb áttekinthetőség végett csak a legrégibben említetteket, tehát csak a tatárjárás előttiket és azokból is csupán a jelentékenyebbeket válogattam ki. S főleg az olyanokat, amelyek magyar értelme könnyebben felismerhető. Megjegyzendő, hogy ha a magyar nyelvű köznép csak Árpáddal jött volna hazánkba, akkor nem volnának magyar dűlőnevek legkorábbi okleveleinkben. Már pedig vannak szép számmal. I. István oklevelei közül az 1000. évi görög nyelvű veszprémvölgyi, az 1001. évi pannonhalmi, 1002. évi veszprémi (Hurhida stb. adományozása), 1009. évi pécsi és 1015. évi pécsváradi latin nyelvű oklevelekben szép számú magyar helynév van. Persze nagy kár, hogy éppen legrégibb okleveleink nem eredetiben, hanem egyrészük 100, másrészük 3—400 évvel későbbi másolataikban maradtak fenn. De az 1055-i tihanyi alapítólevél eredeti és abban is akad több magyar dűlőnév. Igy: Segisti, azaz Segesdi tó, Fuk = Fok. Kues-kut = Köveskút, Zilu-kut = Szilkút, Mortis = Martos, Sumig = Somogy stb. 1075/1217-ből Fizegi = Füzegy, Meler = Mélyér, Aranas = Aranyos, Cris, Kyris = Körös. 1090-ből Budrig = Bodrog, Eurim = örvény vízneveket oí" sunk. (Folytatása következik.)