Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónyap P. - Gódony I. - Földvári M.: A halápi "hidroamesit" (az erdeti példányok újravizsgálata alapján)
Kónya P. (szerk.) (2015): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai. TQS Monographs 1. Miskolc-Budapest: Herman Ottó Múzeum és Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, pp. 81-88. A halápi „hidroamesit” (az eredeti példányok újravizsgálata alapján) “Hydroamesite ” (reinvestigation of the original specimens) from Haláp Hill (Zalahaláp, Hungary) Kónya Péter1*, Papp Gábor2, Dódony István3, Földvári Mária4 ■'Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14. 2Magyar Természettudományi Múzeum, Ásvány- és Kőzettár, 1083 Budapest, Ludovika tér 2. 3Eötvös Loránd Tudományegyetem, Ásványtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C 41036 Budapest, Nagyszombat u. 4. 'e-mail: konya.peter@mfgi.hu Abstract “Hydroamesite” was described and proposed as a new mineral species by János Erdélyi and his co-workers from Haláp Hill. It was definied as monoclinic (a = 5.27; b = 9.20\ c= 14.60Ä; ß=90°59’,P2/m (or rather C2/m)) serpentine with a calculated formula of (Mg0 45|Mg4 2lAl0 41Fe3+040)(Si310Al0 90)O776(OH)10 24. “Hydroamesite” has not been officially approved as a valid species by the IMA CNMMN. Based on the study of a newly found specimen and the reconsideration of earlier data, Erdélyi and his co-workers redefined the mineral as a “hydrophyllosilicate close to amesite” with an ideal formula of (Mg2 25Al0 25)(Sil50Al050)O375(OH)525. According to the new, detailed XRD, ТЕМ, DTA, IR studies the original specimens are dominantly composed of Al-rich lizardite (flat-layered serpentine) with either very small amounts of smectite (in the first, porcelain-like specimen) or considerable amounts of hallysite- l(A and halloysit-7Ä (in the second, kaolin-like specimen). Összefoglalás | A „hidroamesitet” Erdélyi János és munkatársai (Mg045Mg421Al041Fe3+040)(Si310Al090)O776(OH)10 24empirikus képletű és monoklin szimmetriájú (a = 5,27; b = 9,20; c = 14,60 A; ß = 90°59’, P2/m (inkább C2/m)) új szerpentinásványként írták le a Halápról. A Nemzetközi Ásványtani Társaság (IMA) illetékes bizottsága azonban nem ismerte el a „hidroamesitet” érvényes ásványfajként. Egy később előkerült példány vizsgálata és a korábbi adarok újraértelmezése nyomán az ásványt Erdélyi és munkatársai ezután (Mg2 25Al0 25)(Si150Al0 50)O3 75(OH)5 25 elméleti képletű, „amesitszerű hidrofilloszilikátként“ újradefiniálták. Az újabb, részletesebb vizsgálatok szerint az eredeti példányok közül az első (porcelánszerű) uralkodóan Al-dús lizarditból (síkréteges szerpentinből) áll, mely mellett kevés szmektit jelenik meg, a második (kaolinszerű) a szerpentinen kívül jelentős mennyiségű halloysit- 10A-t és halloysit-7Ä-t tartalmaz. Kutatástörténet Erdélyi és munkatársai az 1957-es gyűjtés során, fehér, porcelánszem zárványokat találtak a Halápon (Erdélyi et al. 1959b, 1961b). A minták gélnemű, amorf anyagnak látszottak. A DTA-vizsgálat szerint a zárványok nagyrészt szerpentinből álltak, a DTA-görbe leginkább a lizardit ásványéhoz hasonlított. A röntgendiffrakciós felvételen a szerzők főleg az amesit, mellette a „hidroantigorit”, antigorit, krizotil és kalcit vonalait azonosították. A részletes vizsgálatok alapján a minta fő tömegét alkotó ásványt „hidroamesit” néven olyan új fajként írták le, mely izomorf az ugyanekkor leírt „hidroantigorittal” (Erdélyi et al. 1959b). Az új ásványra a (Mg045Mg421Al041Fe3+040)(Si310Al090)O7 76(OH)1024 kristálytani képletet számolták. A „hidroamesit” elkülönítése az amesittől a Grüner (1944) szerinti (Mg,Fe2+)2Al(Si,Al)05(0H)4 elméleti képlethez viszonyítva a vegyelemzési (I. táblázat) adatok alapján kimutatott OH-többlet, az oktaéderes koordinációban a Mg-ot helyettesítő Al+Fe3+-mennyisége, valamint a Si-Al helyettesítés folyamán fellépő negatív töltéstöbbletet kiegyenlítő, az oktaéderes pozíciókban megjelenő Mg0 45 alapján történt. A rácsállandók a dunabogdányi „hidroantigorit” (Erdélyi et al. 1959a, 1961a), valamint a Brindley & von Knorring (1954) által „ortoantigorit”-nak leírt szerpentinásványok rácsállandóihoz állnak közel. Az elemi cella Debye- Scherrer-felvételből számított adatai: a = 5,27; b = 9,20; c = 14,60Á; ß = 90°59’ voltak, melyek leginkább a lizardit értékeihez hasonlítanak. Tércsoportja C2h—P2/m (?), valójában C2/m. Az 1960-ban Jugovics Lajos által gyűjtött szintén halápi minta kaolinra emlékeztető, finom porrá széthulló, hófehér laza tömeg, melyben néhol tömött, repedezett csomók láthatók. A részletes teljes kémiai, röntgen-, optikai, termoanalitikai és elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján a zárványt Erdélyi et al. (1964a, b) „hidroamesit” és lizardit elegyének talál-
