Kónya Péter (szerk.): A Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület ásványai - TQS Monographs 1. (Miskolc - Budapest, 2015)
Kónya P. et al.: Az átalakulási zónák ásványai a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni terület bazaltjaiban
146 Kónya P. etal. A kémiai elemzések szerint az A1203, FeO, Na20, Si02 és CaO mennyisége a bazaltban, míg a +H20, -H20, Fe203, Ti02, K20 mennyisége az átalakulási zónában nagyobb. Az MgO-tartalom az 1. csoport zónáiban nagyobb, ellenben a 2. és 3. csoport zónáiban alacsonyabb. A P205- és BaO-tartalom a 2. és 3. csoport zónáiban nagyobb. A BBVT bazaltjai és átalakulási zónái könnyű RFF elemekben gazdagok, nehéz RFF elemekben szegények és negatív Eu anomáliát mutatnak. Az RFF elemek mennyisége az átalakulási zónákban kicsit nagyobb. A kondritra normalizált ritkaföldfém elemek eloszlása a bazaltban és a zónákban nagyon hasonlít a Kárpát-Pannon-régió egyéb alkáli bazaltjaihoz. Az átalakulási zónák fő ásványos összetevői (apatit, piroxén, káliföldpát, plagioklász, olivin, phillipsit és szmektit) az összes, vagy a legtöbb zónatípusban megfigyelhetők, tehát a zónákban nagyon hasonló ásványképződési, majd átalakulási folyamatok mentek végbe. A kezdeti, magas hőmérsékletű ásványok kristályosodását követően az oldatok hőmérsékletének csökkenésével megindult a korábban kialakult ásványfázisok átalakulása. A színes kőzetalkotó elegyrészekből agyagásványok, míg a színtelenekből (elsősorban nefelinből) zeolitok képződtek. Bevezetés Átalakulási zónáknak (angolul alteration halo) a bazalt üregei körül megjelenő vékonyabb-vastagabb (0,5-3 cm) koszorút nevezzük, amelyek a víz-kőzet kölcsönhatásban részt vevő először magas, stagnáló, majd csökkenő hőmérsékletű oldatok eredményeként jönnek létre a hólyagüregek fala mentén (Tschernich 1992). Az átalakulási zónák bazalthoz viszonyított nagyobb szemcsemérete a pegmatites fázishoz való hasonlóságot jelzi (pszeudo-pegmatitoid jellegű szövet — Koritnig 1964). Hasonló feltételek (pl. pH, kationok eloszlása, Si/Al arány, hőmérséklet) esetén minden üregben és zónában körülbelül azonos ásványfajok jelennek meg. Amennyiben kis eltérések lesznek az előbbiekben felsorolt feltételekben, akkor ugyanilyen eltérések figyelhetők meg a zónák és üregek ásványfázisaiban is (Gustavson 2006). A bazalt-üreg közötti átalakulási zóna ásványtársulása és képződési körülménye kevésbé tanulmányozott folyamat. A BBVT-ről korábban senki sem említette. Emellett nagyon kevés külföldi publikációt ismerünk e témában. Ennek valószínűsíthető oka, hogy az ásványok megjelenése közel sem olyan látványos, mint az üregekben, ezért kevésbé keltette, ill. kelti fel akár a gyűjtők, akár a kutatók érdeklődését. A részletes vizsgálatok során 365 mintán figyeltünk meg a bazalt és az üregek között vékonyabb-vastagabb átalakulási zónát, amelyeket megjelenésük alapján több típusba soroltunk. A zónák ásványtársulása elsősorban miarolitos, kisebb részben hidrotermás fázisokból áll. Alkalmazott módszerek A sztereomikroszkópos vizsgálatokat követően minden zónatípusról röntgendiffrakciós vizsgálatokat készítettünk az MFGI Röntgenlaboratóriumában Philips PW 1730 diffraktométerrel. Felvételi körülmények: Cu-antikatód, 40 kV gyorsítófeszültség és 30 mA csőáram, grafit monokromátor, goniométersebesség 2°/perc, mérési tartomány 2-66° 20. Az agyagásvány-tartalmú mintákról orientált preparátumokat készítettünk, amelyeket kezeletlen - FN, etilén-glikolozott - EG (45 °C/12 h), majd hevített - H (490 °C/4 h) állapotban vizsgáltunk szintén az MFGI Laboratóriumában. 15 db átalakulási zónás mintáról a teljes kémiai elemzések (főelemek, nyomelemek, ritkaföldfémek) az MFGI Kémiai Laboratóriumában készültek a Bartha & Bertalan (1997) által alkalmazott Li-metaborátos eljárással. A főelemek meghatározása induktív csatolású plazma atomemissziós spektrometria (ICP-AES, JY 70 szimultán-szekvenciális ICP emissziós spektrométer) oldatos, sokelemes spetrokémiai mérőmódszerrel történt. A nyomelemek egy részét (Cd, Co, Cr, Cu, Ni, Pb, Zn) ugyancsak ICP-AES készülékkel, a további nyomelemeket ICP-MS készülékkel (VG Elemental PlasmaQuad IISTE ICP-tömegspektrométer) határozták meg. Az Országos Földtani Múzeum (MFGI) mintáit az MFGI Eletronmikroszkópos Laboratóriumában JEOL JSM-35 típusú készüléken (gyorsítófeszültség: 25 kV) vizsgáltuk. Az átalakulási zóna megjelenése, típusai A bazalt alapanyaga és a hólyagüregek között általában 0,5-1, ritkán 3 cm-es átalakulási zónák figyelhetők meg. A zónák leggyakrabban a színük és a szemcseméretük, néhány esetben viszont csak a szemcsék nagysága alapján különülnek el a bazalt többi részétől. A zóna—bazalt határ általában éles, néha azonban folyamatos átmenet figyelhető meg. A miarolitos és vegyes üregek mellett átalakulási zónák nem jelennek meg. Az átalakulási zónák megjelenésük alapján a következő típusba, illetve altípusokba sorolhatók: (1) Finomszemcsés átalakulási zóna (la) Világosszürke, tömött, aprószemcsés alapanyagú zóna, amelyben szabálytalan eloszlású sötétebb szürke, vagy fehéres foltok, zöld olivinkristályok és színtelen phillipsittel kitöltött üregek figyelhetők meg. A bazalt-zóna közötti határ éles és szabálytalan lefutású (1. ábra).
