Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
II. Az ispáni várat megelőző falu
200 A tőnké tehát a honfoglalás után még egy rövid ideig megmaradt, mint az Alföld korábbi (őskori és népvándorlás kori) kultúráinak jellegzetes képviselője, de termesztése jelentéktelenné vált. 1998-ban Endrődi Anna és Horváth M. Attila Csepel, Rákóczi Ferenc úton késő Árpád-kori (12-13. század) településrészletet (árkok, szabad téri tűzhelyek/kemencék, hulladékgödrök) tártak fel. A növénytani leletanyag ugyan szerény, mégis gazdálkodásra utal. A fajok háromnegyed része gabona: hatsoros árpa, rozs, közönséges búza. A leletanyagot a hatsoros árpa uralja. Harmadannyi a rozs, még kevesebb a közönséges búza. Pelyvás búzát sem itt, sem Szigetszentmiklós-Vízmű területén, az Endrődi Anna 1999. évi MOL-gázvezeték építését megelőző leletmentő ásatásán feltárt Árpád-kori objektumokban nem találtunk. Az innen származó gabonamaradványok megfelelnek a 12. századi Magyarország más lelőhelyeinél megismert faji összetételnek és az ebből a korból származó írásos források adatainak: fő terményük a hatsoros árpa, a közönséges búza és a rozs voltak. 1996-ban Rákospalota-Újmajor lelőhelyen, a Gyuricza Anna vezette ásatáson, valószínűleg Sikátor falu újabb településrészletét tárták fel. Ekkor egy növénymaradványokban igen gazdag 13-14. századra keltezett kút is előkerült. Az innen származó archaeobotanikai leletek szerint a késő Árpád-korban tovább bővült a termesztett fajok száma. A bővülés a kora Árpád-korhoz képest a törpe búzát és az abrakzabot jelenti. A magyarországi középkorra jellemző törpe búzaszemek száma alacsony, csakúgy, mint a kölesszemeké. Valamivel több a rozs. A közönséges búza és a rozs szemterméseinek aránya 3:1. Ez felveti együttes termesztésüket (triticum mixtum, abajdoc, kétszeres). A gyomfajok száma és megoszlása hasonló más a kora Árpád-kori lelőhelyekéhez. A hüvelyesek közül a borsó és a nagymagvú lencse termesztését látjuk bizonyítottnak. Ez a lelőhely a kerti retek (Raphanus sativus) legkorábbi Kárpát-medencei előfordulása. Más itt talált növényfaj is fogyasztható: például papsajt mályva (Malva neglecta) résztermése kenyérpótlóként, a fehér libatop levelei salátaként. Az egykori környezetet az erdőirtásból, átlagos termőhelyü erdőszélről, rétről bekerült fajok jellemzik. A megszilárduló feudális Magyar Királyság dinamikusan fejlődő mezőgazdaságot eredményezett. Egyre inkább csak a biztos termést jelentő, magas agrokultúrát igénylő kultúrnövényeket termesztették. A növénytermesztés fokozatos térhódítását mutatják a palynológia eredményei is. A cereáliák pollenjei a Balaton környékén a honfoglalás korának idején tovább növekedtek.885 A 8. századtól a 11-12. század végéig a gabonapollenek mennyisége hétszeresére növekszik. A libatopfélék (Chenopodiaceae) pollenjeinek növekedése a települések számának emelkedésével, illetve a meg885 Zólyomi 1980. lévők bővülésével hozható összefüggésbe. Az ide tartozó fajok ott fordulnak elő, ahol az emberi tevékenység, az állattartás következtében a talaj nitrogéntartalma megemelkedik. A kétszeresére növekedő nem fapollenek az irtásgazdálkodással kapcsolatosak. A nyírpollenek növekedése az erdők irtása miatti lassú degradációval hozható összefüggésbe. Mindezek egyenes következményei az erdőterületek irtásának, a szekundér sztyeppék kialakulásának. A sztyeppéi vegetáció fokozatos térhódítására utal, hogy a 800-as évektől az 1100-ig tartó időszakban az üröm (Artemisia spec.) pollenjeinek mennyisége az előző időkhöz képest kétszeresére növekszik. Konyhakerti kultúránk is volt, még ha sajátos táplálkozási szokásainkból (hús és kása alapú ételek) következően a főzeléknövények nem játszottak jelentős szerepet. Visegrád-Várkert-dülő 9-11. századi településének feltárása során főzeléklencse- (Lens culinaris) és lencsebükköny- (Vicia sativa var. lentisperma) magvakkal teli tál töredéke került elő némi gyommaggal együttesen (109. kép).886 Helyi termesztésüek lehettek az Endrődön talált kora Árpád-kori lencse- és borsó- (Pisum sativum) magvak is. Régészeti növénytani bizonyítékokkal is rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy honfoglalóink a rostnövényeket és ezek felhasználását is ismerték. A rostvizsgálatok kimutatták, hogy a 10. századi szabadkígyós-pálligeti temető textilmaradványai lenből, kenderből és gyapotból készültek. A növények termesztési, csakúgy, mint a textíliák készítési helyei, továbbra is ismeretlenek. A rostnövények sorából egyedül a kenderről (Cannabis sativa) állíthatjuk biztonsággal, hogy termesztették. A Visegrád- Várkert-dűlő 9—11. századi, illetve Endrőd kora Árpádkori településein jelentős mennyiségű, készletezett kendermakkocskák kerültek elő. Elődeink az esetlegesen magukkal hozott, az itt talált népektől kapott, vagy a betelepült nyugati „hospesek” útján jutottak gabonavetőmaghoz. Amennyire jó volt ez, annyira megkeserítette a szántóvetők életét a feltehetően az utóbbiak által behurcolt sok gyomnövény. A régészek feltárta házak, gödrök gabonaleletei többnyire ugyan már tisztított és készletezett, azaz felhasználás előtt álló állapotban voltak, mégis köztük meglepően sok gyomnövény magját találni meg: ragadós galaj, gabonarozsnok, 886 Hartyányi-Nováki-Patay 1967/68. 109. kép. Héla zab (Avena fatua) csupasz szemek Visegrád-Várkert, 9—11. századi lelőhelyről, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest archívuma
