Wolf Mária: A borsodi földvár. Egy államalapítás kori megyeszékhelyünk kutatása - Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékei 10. (Budapest - Miskolc - Szeged, 2019)
VI. Összefoglalás
338 la besenyőkhöz való kötését nemcsak a tipológiai megfontolások és a leletek kora, hanem az is indokolja, hogy Borsod vár körül feltétlenül számolhatunk besenyő népelemek megtelepedésével. Ezt a vár közelében, tőle északra és délre mind a mai napig megtalálható két Besenyő nevű falu is bizonyítja. A kutatók egyöntetű véleménye szerint a helynévadásnak ez a formája a magyar környezetbe került, szigetszerűen létrejövő besenyő településekre utal, amelyeknek egy része, különösen az ispáni várak közelében található falvak, az államalapítás során keletkezhettek. A besenyők Magyarországi betelepedésének legnagyobb hullámát 1055 utánra tehetjük. Mindez nagyon valószínűvé teszi, hogy a borsodi vár jobbágyai között all. század végén frissen beköltözött besenyő harcosok is voltak. S bár mint csatlakozott nép fiai, a magyar előkelőkkel és harcos réteggel együtt hamarosan kénytelenek voltak felvenni a kereszténységet, amint azt a 67. sír pogány szokásokat őrző megforditott öve is jelzi, kereszténységük egyelőre csak felszínes lehetett, külsőségekben nyilvánult meg. A borsodi ispáni várban, illetve a sáncain kívül feltárt templomokat Borsod megye két legkorábbi egyházának tekinthetjük. Az előkerült leletek egyértelműen azt bizonyítják, hogy all. század végén már mindkettő fennállt, és feladatkörük jól elkülönült. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, több más ispáni központhoz hasonlóan Borsodon is volt esperesi székhely, amely az egri egyházmegyéhez tartozott. Esperesét először 1245-ben említik. A borsodi ispánsági székhely templomainak vizsgálata részben igazolta, részben megcáfolta a korábbi feltételezéseket. Megerősítést nyert, hogy az esperesi templomok magukban az ispáni várakban, nem pedig azon kívül helyezkednek el. Az esperesi templomok körül feltárt temetők azt bizonyítják, hogy e korai egyházi központok sok esetben plébániai funkciót is betöltötték, a feladatkörök korántsem váltak el oly egyértelműen, mint ahogyan feltételeztük. Úgy tűnik, hogy az esperesi templomok csak abban az esetben lehettek valóban ecclesia parochialisok, vagyis a térítést, egyházszervezést és felügyeletet ellátó megyésegyházak, ha az ispáni székhelyen velük párhuzamosan már fennállt egy másik, a vár, illetve a váralja település népeinek lelki gondozását ellátó ecclesia baptismatis is. A borsodi várról, mint láttuk, igen kevés írásos adattal rendelkezünk. 1332, Borsod falu magánkézre kerülése után a várról többé nem szólnak forrásaink. Annál meglepőbb tehát, hogy a 16. század második felében Borsod ismét várként jelent meg. Borovszky Samu Borsod megye monográfiájában a következőket írta: „A mint a török beütések gyakoriakká váltak, a vármegye területén megszaporodott a kastélyok száma is. Az 1550-es évek derekán az ős Borsod vár romjainak helyén Bebek Ferencz építtetett kastélyt, de ezt Balassa Zsigmond bevette s folégette.” A borsodi castellumról egy 1568-ban kelt tanúkihallgatási jegyzőkönyvből értesülünk. A castellum felégetéséről szóló híradás azonban tévedésnek bizonyult, amelyet maga Borovszky indította el. Az eredeti tanúkihallgatási jegyzőkönyvből ugyanis kitűnik, hogy az ostrom során nem a castellumot, hanem az alatta elhelyezkedő malmot gyújtották fel. Borovszky tévedése természetesen nem jelenti azt, hogy kételkednünk kell a tanúkihallgatási jegyzőkönyvben elmondottak hitelességében is. Már csak azért sem, mert 1992-1994 között a vár északnyugati oldalán, közvetlenül a sánc mellett, illetve részben a leomlott sánc alatt feltártuk ennek az épületnek több maradványát. Az alapozásrészleten egy I. Ferdinánd által 1544-ben Körmöcbányán veretett dénárt, közelében pedig egy köpűs szárú zablát leltünk, amelyet ugyancsak a 16. századra keltezhetünk. A castellum felszereléséhez tartozhatott az a késő középkori leletanyag is, amelyet a várban több helyen is szórványként, másodlagosan leltünk. A castellum építési idejére csak a régészeti leletek és a történeti adatok öszszevetéséből következtethetünk. Az alapozáson talált érem 1544-es dátuma a terminus port quem, ennél korábban nem épülhetett. Ante quemként pedig Bebek Ferenc halálának időpontját vehetjük, amely 1558-ban következett be. Még tovább szűkíthetjük ezt az időtartamot, ha meggondoljuk, hogy Fülek elvesztése, 1554 után Bebek Ferenc ismét a Szapolyai-párt híve lett, érdeklődése Erdély felé fordult. Lengyelországban, Erdélyben, Isztambulban járt, így feltehetőleg keveset tartózkodott Borsod megyei birtokain. Valószínűnek tarthatjuk tehát, hogy a borsodi castellum 1544 és 1554 között épülhetett. Hogy építésére Bebek Ferencnek semmiféle törvényes jogcíme nem volt, az írásos forrásainkból egyértelműen kiderül, Borsod ugyanis jog szerint sohasem tartozott a Bebek-birtokok közé. 1568 után a castellumról nem hallunk többé. Ám a II. Józsefkori (1782-1785) országleírás megemlíti, hogy a falu határában egy domb található, amelyen egy valamikori kastély állt. A borsodi várnak fontos szerepet tulajdonít a Bocskai-szabadságharcban Négyesi Lajos. Bocskai és Basta levelei alapján az 1604. november 25-28. között lezajlott edelényi csatát a Ládbesenyő és Borsodvár közötti terepszakaszra helyezi. Úgy véli, hogy a csatáról fennmaradt, Wilhelm Peter Zimmermann által készített rézkarc hitelesen ábrázolja a csata helyszinét. Az árokkal és sánccal körülvett települést a borsodi földvárral azonosítja. A vár csak egy 1708-as iratban szerepel újra. Ekkor már semmiféle középkori épület nem állt a váron, megkezdődött az a folyamat, amelynek során a falu ide is felkúszott, és a várat házhelyekként kezdte hasznosítani. Ezt jól mutatja egy, a 18. század végén készült térkép is, amelyen már több házat is ábrázoltak a vár területén. Különösen érdekes, hogy a sáncokból ekkorra már csak anynyi maradt meg, mint amennyit napjainkban is láthatunk. A sánc nagy részét tehát nem az újkorban, a falu betelepülésével, hanem valószínűleg a castellummal, illetve a faluval együtt a török kori harcok idején pusztították el.
