Gyulai Éva: Régi Diárium - Clementis János fancsali evangélikus lelkész naplója, 1719-1760 - Officina Musei 25. (Miskolc, 2018)
Clementis János (1692-1763), fancsali evangélikus lelkész és egyháza a 18. század első felében
(1636-1713) Árva vármegyében építi karrierjét, velicsnai diakónus, majd alsókubini és lestini (Dolny Rubin, Lestiny, Szlovákia) lelkész, meghalt Lestinen 1713. november 15-én; illetve Márton, (liptó)szentpéteri (Liptovsky Peter) lelkész és rektor. Id. Petrovicius Mátyás fia Petrovicius Dániel is, az eperjesi kollégium első polgára, költő és szónok, aki vágújhelyi (Nővé Mesto nad Váhom) tanítóként halt meg; testvérét, a tudós Kristófot a pestis vitte el 1673-ben, amikor a vinnai várban (Hrad nad Vinnym) volt házitanító. A 3 Petrovicz-leány közül Katalint dementis Menyhért osztrópataki és kaproncai pap vette feleségül, a házasfelek lettek a fancsali dementis János szülei. A Petrovicius (Petrovicz/Petrovic) és a Clementis 17-18. századi szlovák értelmiségi családok többször is keresztezték egymás életútját, még azelőtt, hogy a fancsali lelkész szülei összeházasodtak volna. A két családot legkorábban Liptószentmiklós kötötte össze, amikor ugyanis 1640-ben Clementis Miklós liptószentmiklósi evangélikus diakónust, aki 1635-től viselte ezt a hivatalt, Késmárkra hívta a Thököly család, helyébe az 1635 és 1640 között liptószentmiklósi rektorként szolgált, 1640. november 1-én felavatott Petrovicz Mátyás liptószentmiklósi kántor lépett, ugyancsak mint diakónus [Matthias senior Petrovicius... cantor Nicopolitanus... ejatis Ecclesiae Diaconus anno 1640 die 1 Novembris sacris... initiatus ordinibus successit Reverendo Nicolao Clementis Kesmarkinum promoto'},99 azaz Clementis János anyai és apai nagyapja 1635-től együtt szolgált a liptószentmiklósi evangélikus egyházban, 1640-ben pedig váltották egymást a diakónusi tisztségben. Az Árva vármegyei Thurzó-Thököly-birtok és evangélikus artikuláris hely: Velicsna is az egyik metszéspont a két család életében. Először id. Petrovicius Mátyás fia, ifj. Mátyás kerül Velicsnára lelkésznek 1667-ben,100 majd - az egykori liptószentmiklósi diakónus és késmárki udvari pap, árvaváraljai lelkész - dementis Miklós fia: dementis István lesz mellette diakónus 1670- től, miután korábban apja, dementis Miklós egykori szolgálati helyén, Árvaváralján tanító volt. Azaz: dementis János fancsali papnak nemcsak két nagyapja szolgált együtt 1635-1640 között Liptószentmiklóson, hanem anyai és apai nagybátyja: ifj. Petrovicius Mátyás és Clementis István is lelkész-diakónus viszonyban működött az Árva vármegyei Velicsnán 1670- 1672 között, ráadásul 1672-ben együtt kellett menekülniük Velicsnáról az evangélikusok általános üldöztetése miatt. Ifj. Petrovicius Mátyás néhai apja székhelyén, Szmrecsányban, illetve ennek leányegyházában, Zsáron (ma: Ziar, Szlovákia) bujdokolt, nem egyszer a Kárpátok barlangjaiban. Thököly Imre felkelése idején, az evangélikus vallásgyakorlat és intézmények vissza99 EOL AGE IV.e.6 p. 106. 100 Petrovicius Mátyás velicsnai lelkészi működését bőven tárgyalja Schulek Mátyás árvái egyháztörténete: EOL AGE V. 42 pp. 255-258. 40
