Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
a vásár napjára is utalnak.20 A vásárok száma és jelentősége a 14-15. századtól növekszik meg - talán nem véletlen, hogy a vásár szinonimájaként ismert sokadalom szavunk is a 15. század közepétől bukkan fel forrásokban amikor a paraszti népesség is bekapcsolódik a kereskedelembe. Ebben az időszakban nő meg a piacok - sokáig valójában hetivásárok - jelentősége is. Igaz, hogy a piac szó a 11-12. századtól ismert a nyelvünkben (feltehetően itáliai hospesek közvetítésével -piazza), de valódi jelentőségét akkor nyeri el, amikor a szőkébb környék paraszti termékfeleslege arra rendszeresen utat talál. A települések központjában egyre inkább csak a piacterek maradnak, a nagyvásárok állatsokadalmai kiszorulnak a belső terekről. Nem szűnik meg a vásárhálózat szerepe jelentősége a török hódoltság (1526-1686) alatt sem. Igaz, azzal, hogy a török elvágta a korábban nyugat felé irányuló kereskedelem útját, s újabb keleti kereskedő rétegek kaptak szerepet, orientalizálta kereskedelmünket.21 A vásárok száma folyamatosan növekszik a népességgel és a gazdaság növekedésével, de a gazdasági térszerkezet földrajzi összefüggései évszázadokon át több vonatkozásban is felismerhetők. Az eltérő adottságú nagytájakat összekapcsoló, a javak cseréje szempontjából legfrekventáltabb zónák vásárövekké, vásárvonalakká fejlődtek.22 Ezek a Kárpátok láncolata és a hozzá kapcsolódó belső hegységek és medencék törésvonalán hozódnak. Megkülönböztethető egy északi vásárvonal (Nagyszombat, Nyitra, Párkány, Vác, Balassagyarmat, Szécsény, Gyöngyös, Pásztó, Hatvan, Miskolc, Rimaszécs, Rimaszombat, Rozsnyó, Szerencs, Tokaj, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Gönc, Kassa, Ungvár), egy keleti (Beregszász, Munkács, Máramarossziget, Nagybánya, Szatmárnémeti, Nagykároly, Tasnád, Zilah, Érmihályfalva, Margittá, Nagyvárad, Nagyszalonta, Világos, Arad, Lippa, Gyula és Temesvár), egy nyugati, ami az Alpok keleti lábainál és a sík vidék találkozásánál jött létre (Lendva, Zalaegerszeg, Szombathely, Kőszeg, Felsőőr, Kismarton, Sopron, Csepreg). Délen a balkáni hegyek északi nyúlványai mentén nem alakult ki vásáröv: ebben a térségben a Duna és a Száva vízi átkelőhelyei, folyótorkolatai szervezték maguk köré a kereskedelmet (Futak, Újvidék, Palánka, Eszék, Zimony, Pancsova).2’ Megfigyelhető egy belső vásáröv az Erdélyi-medence peremén is. A földrajzi térszerkezet csomópontjaiban elhelyezkedő, leglátogatottabb vásárhelyek nem csupán a legnagyobb vásárkörzet centrumai lettek, hanem évente a legtöbb sokadalmat is ezekben tartották. Ezek vásárai nem csupán elnevezésükben voltak országosak, hanem valóban jelentős csoportokat vonzottak, szemben a marginális területek kis - nem is önálló vonzáskörzetű - sokadalmaival, ahol évente 1-2 vásár zajlott, ezek akár 5-9 alkalommal is a gazdasági és kulturális találkozások központjaivá váltak.24 20 Szabó 1998. 21 Dankó 1991. 657. 22 Cholnoky é. n., Frisnvák 1990a. 23 Dankó 1991. 656. 24 Bácskai-Nagy 1984. 16
