Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
és Pelsőc lakosai mellett, közel negyven falu népe az 1770-es években Tokajban alkalmanként sót vásárolt, amit odahaza haszonnal értékesített. Bizonyára árut: cserépedényeket, fát, faeszközöket, maguk hasogatta zsindelyt, faszenet vagy meszet, fémet és fémtárgyakat, s ki tudja miféle javakat szekereztek Tokaj- Hegyaljára vagy Tokaj érintésével a Tiszántúlra, hazafelé pedig sót vettek, azt szállították fel a gömöriek és önmaguk hasznára, a megélhetésük diktálta szükségből.20 A Trianonban megrajzolt országhatárok természetesen a Csehszlovákiához rendelt Gömör és 21 Magyarországon maradt települése között is elvágták a gazdasági kapcsolatok lehetőségét. Emberöltőn át zajlott azonban a csempészet különféle javakkal: Magyarországról lovakkal és szarvasmarhával, gabonával és élelmiszerekkel, Csehszlovákia felől ruházati és más iparcikkekkel.21 3. A Miskolc és Gömör térsége közötti kapcsolat földrajzi megalapozottságú, aminek a szerepe leginkább a magyar Alföld és a Felföld közötti, az Északiközéphegységet a Sajó völgyén átszelő, évszázadokon át működő zsiliphez hasonlítható. (Gömör tranzit vármegye volt, népe egyaránt kereskedett a Felföld és a magyar Alföld irányában.) Miskolc völgykapu jellege révén gyűjtötte össze a síkvidék mezőgazdálkodó csoportjainak javait: az eladásra kínált kenyérgabonát, a felnevelt és a meghizlalt haszonállatokat, a kézműiparoknak alapanyagot biztosító állati bőröket, és közvetítette azokat a domb- és hegyvidék felé. Hasonló módon vette fel például a hegyvidéki juhászat gyapjúhasznát, továbbadva a ruházati iparoknak. Ahogyan a javak cseréje Gömör társadalmának szerkezetében tükröződött, hasonlóan nagy szerep jutott Miskolc társadalmában is a kereskedelmi tőkének, beleértve a városfejlődés gazdasági hátterét is. A kenyérgabona forgalma a magyar Alföld és a felföldi tájak közötti kereskedelem legjelentősebb tétele volt. A gabonatermő magyar Alföld és a hegyvidék közötti forgalomban meghatározó szerepet kaptak az Alföld peremén, a hegyvidékbe benyúló völgyekben kialakult piacközpontok, amelyek összegyűjtötték a gabonafelesleget és továbbították azt a Felföld irányába: ilyen volt Vác, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Sátoraljaújhely, de mindenekelőtt Miskolc, amit a kortársak a 19. század első felében Felső-Magyarország legfontosabb gabonapiacának tartottak. A miskolci gabonakereskedelem gyűjtőterülete a Nyírség, a Tiszántúl és a Tisza mente volt, de maga a város és környéke, valamint Abaúj megyei falvak is hordtak gabonát a miskolci vásárba, piacra. Miskolc volt a Borsodtól északra fekvő megyék legfontosabb piaca, innen látták el gabonával Gömört és a Szepességet is. A gabonakereskedelembe szinte minden társadalmi réteg bekapcsolódott az újkor századaiban: jelentős része a jobbágysorból származó parasztkereskedők kezén volt, de kereskedett a nemesség is, s a 18-19. 20 Takács-Udvari 1991b. 222-223. 21 Boross 1985. 179-183. 125
