Viga Gyula: Miscellanea Museologica III. - Officina Musei 24. (Miskolc, 2017)
Néprajzi előadások és írások
Rozsnyó piacát az úrbéri bevallás adatai szerint csak Gömörből közel másfélszáz falu és mezőváros népe látogatta. Jolsva szabadalmas mezőváros a 18. század derekán évente négy országos vásárt tartott, de maguk a lakosai is fontosabbnak mondták saját vásáraiknál Rozsnyó hetipiacát. A településen többen éltek iparból és kézművességből, mint paraszti munkából: nevezetesek voltak a 18-19. században fazekasai, harangművesei, posztósai és gubásai. Jolsván 115 gömöri falu népe vásározott rendszeresen a 18. század második felében: vásározói maguk is szívesen foglalkoztak fafeldolgozással, szén- és mészégetéssel, fazekassággal, szövő-fonó háziiparral, mellette juhászattal és fuvarozással, kereskedéssel is.16 Rimaszombat már a 14. századtól bírta a vásártartás jogát, a 18. század utolsó harmadában 110 gömöri település lakói vallották vásáros- és piacozóhelyüknek. A település bőripara, ruházati és textilipara kiemelkedő jelentőségű volt, csakúgy, mint élelmiszer-kereskedelme.17 A Turóc-patak mentén fekvő mezőváros, Ratkó sokadalmait az 1770-es években 43 gömöri település jelölte meg vásároshelyeként, miközben maguk a ratkóiak rendszeresen kereskedtek Jolsva és Rimaszombat sokadalmaiban. Rimaszécsen mintegy kéttucatnyi gömöri falu vásározott évente három alkalommal, a 19. század elején szarvasmarha- és lóvására volt nevezetes. Jelentős volt még Dobsina sokadalma: az élelmiszer-bevitelre szorult mezőváros ásványokat és fémeszközöket kínált eladásra. Leginkább a Sajó felső szakasza mentén megtelepült, leginkább iparral és kézművességgel foglalkozó falvak népe látogatta, bizonyára élelemszerzés céljából. Rendszeresen tartott még vásárokat két gömöri település: Csetnek és Kövi. Egyik sem volt igazán látogatott. Az úrbéri bevallásokban vásározóhelynek vallotta még magát Putnok, Sajógömör, Brezó és Pelsőc is, de nem volt olyan úrbéres közösség, amelyik megemlítette volna őket piacozóhelyeként.18 A Kárpát-medence távoli tájaira is elszekerező gömőriek az 1770-es években több vásárt is megneveztek vármegyéjükön kívül, ahol rendszeresen kereskedtek. Szepes megyében Szomolnok, Szepesremete, Stósz, Poprád, Szepesszombat és Svedlér, illetve konkrét név nélkül a szepesi bányavárosok, Nógrádban Losonc több településen is felmerül a bevallásban, néhányan szóba hozták Eger sokadalmának látogatását is. Szívesebben tartottak azonban délnek, a sík vidék felé: 37 gömöri falu bevallásában szerepelt, hogy Miskolc fontos vásározóhelyük volt.19 Gömör esetében hangsúlyozni kell, hogy a szervezett árucsere-alkalmak szervesen összefonódtak a csere egyéb formáival. A különféle kézműves portékákkal és háziipari termékekkel más tájakra szekerező gömöriek bizonyára a hazafelé tartó úton is megrakodva jártak, és a létfenntartásukra fordított élelmiszerek mellett eladásra is szállítottak. Két vásártartó gömöri mezőváros, Rimaszécs 16 Bácskai Vera és Nagy Lajos Jolsvát Rozsnyó vonzáskörzetéhez sorolta, s gabona- és állatvásári alközpontnak tekintette. Bácskai-Nagy 1984. 287., 299. Vö. Takács-Udvari 1991b. 215-216. 17 Bácskai-Nagy 1984. 81., 142., 287-288., 294. Vö. Takács-Udvari 1991b. 217. 18 Takács-Udvari 1991 b. 219-220. 19 Takács-Udvari 1991b. 221-222. 124
