Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

KIÁLLÍTÁSOK ELÉ

Megnyitó beszéd Tiszai Nagy Menyhért és Nagy Enzoe Zoltán kiállításán N

em a kötelező udvariasság okán mondom: számomra megtisztelő és örömteli a lehetőség, hogy a mai kis házi ünnepükön szólhatok. A vernisszázsok levegője mindig ünnepi: különösen akkor, ha - közvetlenül vagy közvetve - a maga vérkörébe fonja az embert a kiállítás témája, az alkotók személyisége. Nyilván Önök is érzik ezt a különös érzést, amikor a múzeum kiállításaira, vagy a Kazinczy Ferenc Társaság rendezvényeire eljönnek, részeseiként annak a virtuális, de mégiscsak erős, a város és a térség életében fontos köteléknek, amit ez a kiváló ember, Fehér József igazgató úr, kedves barátom - nagyszerű munkatársaival - az intézmény majd negyedszázados tevékenysége során létrehozott. Ha egy picit behunyjuk a szemünket, gondolatban megidézhetjük a 19. század derekán ebben az épületben működő Casinó világát is, a hasonló módon össze-összegyűlő Casinó tagokat, akik talán akkor sem csak a maguk örömére jelentek meg itt: Újhely, a vármegye, az ország, a nemzet, a politika, s bizonyára a - mindezeket előbbre vivő - műveltség dolgait taglalták. Bár a maiaknak lenne olyan bátor és messze hangzó szava, mint a reformkori Zemplén köznemesi nemzedékéé volt! Tisztelt Megnyitó Közönség! A mai ünnep főszereplői szervesen illeszkednek városuk és a múzeumuk világába. Újhely nem csupán Tokaj-Hegyalja része, de a Bodrogköz egyik kapuja is. A Kazinczy Ferenc Múzeumban otthon van a szlovákiai Bodrogköz öröksége, Fehér József pedig személyében is sokat vállal azért, hogy ez a tradíció a következő nemzedékek számára is élő legyen. Aligha lehetne tehát jobb helyet találni két bodrogközi alkotó müveinek ennél a múzeumnál. Tiszai Nagy Menyhért és Nagy Enzoe Zoltán, apa és fiú - mondhatnám két igen -, református lelkipásztorok. Tiszai Nagy Menyhért 1944. május 3-án született Zemplénagárdon, ötéves korában került át Szlovákiába. Bár rajztehetségére korán felfigyeltek a polgári iskolában, majd a perbenyiki, ill. királyhelmeci gimnáziumban, s 1962-ben Pozsonyban felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, a piktúrát autodidakta módon tanulta meg: különösen Prágában, jó mesterek műhelyeiben sajátította el a mesterséget! Bizonyára ez is belejátszott abba, hogy karakteres gondolkodásmódját, egyénisége szabad levegőjét, olykor nyugtalanságát, a Teremtővel és embertársaival való - rá jellemző - viszonyát személyiségében megérlelje. Ebben a különös, élet-olvasztótégelyben ott csillog mindaz, amit Tiszai Nagy Menyhért festészete megjelenít. Amellett persze énekesi képessége, zenetudása, amelyek egyaránt hordozzák a bodrogközi paraszt ősök örökségét, s a sokféle kultúrában merítkező ember készségét.