Goda Gertrud: Nagy Gy. Margit gobelinművész (Officina Musei 14. Miskolc, 2006)

Madarak, 1948 (torontáli faliképterv) S ekkor érte az egész pályáját meghatározó elementáris élmény! A Károlyi-palotában, az akkori Fővárosi Képtárban rendezett országos képzőművészeti tárlaton nem kisebb remekműre csodálkozott rá, mint Ferenczy Noémi „Gereblyézők" című alkotására. S most így sok évtized távlatából visszatekintve erre az 1948-as tavaszi napra, ma is elevenen él benne az az egykori érzés, ami után világossá vált számára: ez az a művészeti ág, amelyen el kell indulnia. A kárpit tervezését és kivitelezését párhuzamosan két művészeti akadémián oktatták. A Képzőművészeti Főiskolán, mint az építészet társmüvészetét, a falhoz szorosan kötődő (úgynevezett murális) műfajokkal, a mozaikkal, freskóval együtt kapott létjogosultságot, s képszőnyeg-tervezésnek nevezték. Az Iparművészeti Főiskolán pedig Ferenczy Noémi és Schubert Ernő egymástól igen eltérő művészi attitűdjére alapozva működött két osztály. Az elmondottak után nem csoda, hogy Nagy Gy. Margit az Iparművészeti Főiskolára vágyott, ami a Lechner Ödön által tervezett szép, tekintélyes Iparművészeti Múzeummal volt még egy épületben, s helyileg is közel az addigi alma materéhez. Fel is vették 1950-ben, de őt a teljhatalmú rektor, Schubert Ernő által vezetett szőnyeg osztályba sorolták. Másodéves volt, amikor úgy határozott - nem kis feltűnést keltve - elhagyja a kiváltságos csoportot, számítva döntésének minden hátrányos következményével.