Bencsik János: Kapitalizálódó gazdaság, polgárosodó társadalom (Officina Musei 13. Miskolc, 2003)

IV. A VÁROS TÁRSADALOMRAJZA: CSOPORTOK, RÉTEGEK, OSZTÁLYOK

Szűcs Mihályné (özv.) 1820 Tokaj Tasy Sámuelné (özv.) 1815 Tokaj GYÜMÖLCSÁRUSOK Dvorszki Ferdinándné (kapás) Huszár Borbála (napsz.) 1833 Tokaj Kei fer Mihály (és társai) 6 idegen személy 1841 Postini Krajna, Kelemen Mária (özv.) 1813 Tiszanagyfalu Krompeher Dorottya (férj) 1812 Stósz Szepesm. Léka Mária (özv.) 1820 Gölnicz Órás Jánosné (özv.) 1820 Rakamaz Pásztor Mihály (napsz.) Bili Zsuzsanna (fel.) 1825 Tokaj Tokaji Józsefné (özv.) 1815 Sárospatak Megjegyzés: A táblázat „megjegyzés" rovatában az utaló számok az érintett zsidó családfőkre vonatkoznak, akik teljes adataikkal szerepelnek. ín: Bencsik János: A zsidók Tokajban 1869-ben. HOMEvk. XXXIIIXXXIV. Miskolc, 1995-96. 321-330. A bemutatott táblázat számos, a társadalomra és más szakterületre vonatkoztatható tanulságot kínál. Mi most csak néhány megfogalmazásra vállalkozunk. A zsidóság térhódítása csaknem teljesen befejeződött ekkorra. A görögök közül csupán a Zákó család tagjai maradtak a tokaji kereskedelemben. Ezzel együtt egy újabb csoport jelent meg, éppen a polgárosodás hatására. Ezek a vállalkozók, mint pl. a Sickedantz család. A kereskedelmi kínálat bővült. Az ún. gyarmatáruk mellett a hazai termékekkel (liszt, más termények) találkozhatunk. A viseletváltás hatásaként az olcsóbb textiltermékek is megjelennek. Sőt teljesen új a petróleum árusítása. Feltételezhetjük, hogy Tokajban visszaszorult a paraszti kisüzemek önellátása, s jól kiegészül a boltok kínálta árukkal gazdaságuk (szőlőművelö egyszerű gépek) éppen a filoxéra pusztításának ellensúlyozására, a rekonstrukcióra. Ha már a paraszti rétegről szó esett, meg kell említenünk, hogy