Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

lokzati árkád fölötti terasz beépítésével 4 vendégszobát hoztak létre, s visszaállították a toronyterem egykori kilátóját. A központi térhez kis színpad csatlakozik, ami az irodalmi műsorok és a kamarazenélés számára egyaránt hangulatos teret biztosít. A lezárt oldaltornác a Népkertre való kilátással stílusos pubnak ad helyet. A helyiségek belsőépítészeti egységei is hangulatos polgári miliőt sugallnak. Az épület, amellett, hogy alkalmas központja lehet a polgári életmódnak és értékteremtésnek, funkcionálisan igyekszik maga köré rendezni a Népkert objektumait. A sétányok újra rendezésével, a szökőkút, a zenepavilon helyének megváltoztatásával a Vigadó az egész Népkert centrumává válhat. * A Népkert, a Vigadó környéke több szálon kötődik a város és a megye - régi és mai - művészeti és irodalmi életéhez is. Miskolc közgyűlése 1889-ben állíttatta fel a park fái alatt Erzsébet királyné mellszobrát, Stróbl Alajos alkotását, aminek következtében évtizedeken át Erzsébet kert volt a mai Népkert közismert neve. Egy évszázaddal később négy, a térség közéletében szerepet játszó jeles személyiség portréját öntötték bronzba itt élő szobrászművészek: Jókai Mór mellszobrát Varga Éva, Palóczy László-az 1848^19. évi országgyűlés képviselőházának alelnöke - szobrát Varga Miklós, a jeles nyelvész és etnográfus Hunfalvy Pál arcmását Szanyi Péter, a költő-lelkész Tompa Mihályét pedig Kiss Sunyi István mintázta meg. Amint a budapesti Margitsziget parkjának Arany János, hasonló módon a miskolci Népkertnek is volt - ha nem is a nagy poéta előd színvonalán alkotó költője: Csengey Gusztáv (1842-1925) a trianoni döntés után, az Eperjesi Jogakadémiával került Miskolcra tanárnak. Elete utolsó éveiben szívesen sétált és üldögélt a Népkert fái alatt, s több költeményében is megörökítette ennek az élménynek a hangulatát. A miskolci népkertben című versében (1920), melyből csak egy strófát idézünk, a mai pihenni, kikapcsolódni vágyó ember vágyát fogalmazza meg, igaz, kissé régies stílusban. Légy üdvöz újra, bujdosónak Szép enyhe menedékhelye! Lelkem pihenni jött tehozzád, A bánat nem jött el vele. A lomb szelíden ing fölöttem, S én itt a sorsot ringatom: Talán elalszik szívem mélyén, Tán feledésbe altatom?