Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

irányultsága mutatható ki Szatmár és a Nyírség felé, de egymás között is jól megfigyelhető kiegyenlítődésük a munkaerő vándorlásában.

59 Semmiképpen nem szándékozom tehát elvitatni néprajzunk azon megállapításait, amelyek a Felvidék és az Alföld közötti munkaerő-vándorlás tényét és jelentőségét húzzák alá. Mégis úgy vélem, hogy túlzottan leegyszerűsíti a problémákat az, aki azt nagy amplitúdójú, egyenes vonalú migrációként értelmezi, s nem úgy, mint összetett belső vándorlások, kis- és nagytáji munkamegosztás sajátos következményeit. Nem tudjuk ma még pontosan, hogy mik voltak azok a tényezők, melyek ezt a mozgást évről évre ily módon motiválták, azon túl, hogy az alapvető elindító okokat ismerjük. Szélsőségesen mostoha adottságú, az önellátás lehetőségével sem rendelkező hegyvidéki területek és a búzatermő Alföld között aránylag egyszerű lenne a folyamat leírása, megragadása. Ám éppen a fentebb jelzett „fokozatosság", „lépcsőzetesség" ténye számos kérdést még nyitva hagy. Bizonyára szerepet kapott ebben a vándormunkások bérezése, a kereseti lehetőségek, a vándorlásnak azonban a távolságok nyilvánvaló határokat szabtak. (Beleérthető ebbe a kapott gabona hazaszállításának nehézsége is.) Nem hagyható figyelmen kívül a felvidéki tevékenységi típusok „etnocitásának" fokozatos felbomlása,

60 de a kárpáti megyék birtokstruktúrájának fokozatos átalakulása sem.

61 De kulcsfontosságú probléma az, amit Balassa Iván fejteget: más minőségű életviszonyok jellemezték a különböző tájak népességét, ami szükségletüket és mentalitásukat is meghatározza.

62 Ily módon nem csupán egyszerű anyagi szempontok alakították a vándorlás irányát és távolságát, hanem a tradíciók, a termelés és fogyasztás egész struktúrája. Hogy Trianon előtt is jelentős „belső" vándorlással kell számolni, azt nemcsak a szlovák irodalom,

63 valamint a hazai irodalmi és recens adatok tömege igazolja, hanem az is, hogy Trianon ténye - az általános nemzeti trauma mellett - e vonatkozásban nem okozott megtorpanást a magyar mezőgazdasági termelésben. Igaz persze, hogy ekkorra a fokozatosan terjedő gépek „kiváltják" az emberi munkaerő egy részét, s számolnunk kell az állandóan jelenlevő „túlkínálattal" a mezőgazdasági munkában is.

64 Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül a „belső" vándorlások korábbi meglétét, hagyományát sem, s gondolnunk kell arra is, hogy a forrásokban oly gyakran szereplő alföldi vándorlás nem feltétlenül értendő a magyar Alföldre való elvándorlásként. Jelzi a felvidéki ember eltérő tájszemléletét, s elsősorban déli irányú migrációra utal, amelynek célpontja az Alfölddel érintkező hegy- és dombvidék sávja is lehetett. Tekintettel arra, hogy tanulmányunk része egy, a Felvidék, illetve az Északiközéphegység és az Alföld táji kapcsolatait összegzőén tárgyaló munkának, a táji tagolódás tényei miatt indokolt a fentiek konkrét megvilágítása is, különösen a „lépcsőzetes" vándorlás és a „belső" migráció vonatkozásában. A Garam mente magyarsága a Nagy-Fáira vidékéről fogadta a szlovák aratókat, s Szklené, Geletnek, Garamszentbenedek, Rudnó, Orovnica, Pils, Újbánya falvaiból kerültek ki azok,

65 ám a múlt században a Garam mentéről Rimaszombat környékére jártak kaszálni.

66 59 A szatmári aratókhoz: Gunda B., 1984. 93. 60 Kovacevicova, S. 1981. 89-90. 61 Faragó T., 1977. 131. 62 Balassa!., 1985. 83. 63 Kazimir, S. 1973. 43.; Fol'tanova, L. 1978. 75-79. 64 Rácz!., 1980. 44. 65 Gunda B, 1940. 281.; Gunda B., 1940a. 172-173. 66 Sárközi Z, 1965. II. 332.; Paládi-Kovács A., 1979. 388.