Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A sonkolyosok kaszákat és kapákat is hoztak cserébe: Kassa környéki hámorokban szerezték be portékájukat. „A sonkolyosok ősszel jártak a faluba, szedték a méhészektől a sonkolyt. Azok csinálták a bordát is a szövőszékbe. Gömörből jöttek. Akinek kellett, annak bordát adtak cserébe, akinek nem kellett, annak kifizették pénzben az árát. Tavaszkor aztán újra jöttek ezek a sonkolyosok, akinek még nem volt sonkoly, attól szedték és kaszát adtak cserébe. Finom kaszákat hoztak egy csomót. Ha kaszáltunk, beszéltünk is róla, hogy a sonkolyos hozta-e a kaszát, mert az volt a legjobb kasza, amit ezek hoztak. A kasza is a hátukra volt kötve: vastag papírban meg ruhában. 30—40 darabot is hozott egy-egy."

104 Emlékeznek magyar kaszaárusra is, aki Erdély felől hozta a resica acél szerszámokat, melyeket maga válogatott össze a gyárban. Sajátos formájú fa keretben háton hozott 60-70 darab kaszapengét is egy-egy útja során. Jellegzetes alakjai voltak a vándorkereskedelemnek a csuprosok, fazekasok, cserepesek, különösen a gömöriek magas, fonott oldalú szekerei élnek a legidősebbek emlékezetében. Főzőedényeket, cumis korsókat, lekvárosfazekakat hoztak elsősorban, s terményért igyekeztek azokat elcserélni. Az emlékezet szerint ezek magyarok voltak, az adatközlök még jellegzetes a-hangjukat is igyekeztek utánozni. A két háború közötti időszakban a Bodrog mentén terjed Pazdics kerámiája, s bécsi döntés után ugyanott déli irányból halványan mutatható ki a magyarországi, alföldi kerámia hatása: szembetűnő, hogy falvaikban, (Hardicsa, Garany) Mezőkövesd cserépedényeit említik. A gömörieket igazából nem váltják és nem egészítik ki vidékünkön más jelentős fazekasközpontok, még a sárospataki cserepesek készítményei sem mutathatók ki. A Tisza mentén (Kistárkány, Nagytárkány) vándor gubások emléke él: ezek Ruszinszkóból jártak, s volt, hogy innen vitték a hozzávaló gyapjút és a kész gubát hozták vissza. A különféle iparcikkekkel házaló árusok közül markánsan rajzolódik ki falvainkban is a bosnyák alakja, s elnevezése, amit csak helyenként vált a csecsás (Kistoronya), csecsebecsés (Abara). (Ezekben a falvakban nem említik a bosnyák kifejezést.) Idős adatközlőim azt is tudják, hogy ezek az árusok Boszniából, Jugoszlávia felől jártak Trianon előtt, s arra is figyelmeztetnek, hogy a csehszlovák állam területén cseh és morva területekről is jártak a két háború között hasonlóan felszerelt árusok, s a bosnyák elnevezés azokra is átment.

105 Találkozhattak ezekkel a vándorokkal a bodrogköziek a vásárokon is, de bejárták a főbb utakhoz közeli falvakat is. Nyakba akasztott vagy fejen hordott tálcaszerű kosárból borotvát, ollót, tűt, tükröt, pipát, szipkát, írószerszámot, kést és megszámlálhatatlan más apró holmit árult. Kistoronyán adatközlőim Szarajevó-bicskának nevezik a bosnyáktól vásárolt zsebkést, ami fiatal korában a legények becses eszköze volt.

106 Révükön jutottak erre a vidékre apróbb gyári játékszerek is. A petléres hosszú háti ládájában vagy kosarában ruhaféléket, harisnyát, zoknit, kendőket árult. Alakja összemosódik a gyűrűs házaló zsidóval, 107 bár ez utóbbiak többsége inkább cérnát, gyerekholmit, esetleg tintát, képeslapot, kékítöt árult. A bátyus zsidók Lengyelország felől telepedtek meg a Bodrogközben, jobbára annak forgalmasabb településein (Királyhelmec, Bodrogszerdahely). A rongyos és a tojjus zsidó tányérokat, bögréket, tálakat adott cserébe a bőrért, rongyért, tollért. Kereskedett a Bodrogköz szlo104 Petrik János Kisdobra. Szül. 1908. 105 Vö. Dankó I., 1982. 105-110. 106 Szántai László, szül. 1911.; Szatmári János, szül. 1927. 107 Barabis a neve Berecz Károly szerint, de magam ezzel az elnevezéssel nem találkoztam. Vö. BereczK., 1902.22.