Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

ból a vidék behozatalra szorult. A teknőket és a fa szakajtókat a falusi cigányok készítették. Szerszámnyelek, gereblyék, jármok, s más gazdasági eszközök Nagydobronyból kerültek nagyobb számban, de a két háború között még ruszinok is árultak ezen a vidéken csörgős fagereblyéket.

93 Toronya környékére Rózsahegyről hordták a kaszanyelet, gereblyét a szlovákok. Ugyancsak eljutottak a Latorca túlpartjáról, az ungi Abaráról a különféle faeszközök a bodrogközi falvakba. A kiterjedt erdőséggel rendelkező falu fa háziipara még a második világháború előtt is virágzó volt. A század elején még nagy tételben hordták le árulni Tokaj-Hegyaljára a boroshordókat, egyebek között a gönci hordókat is. De készítettek az abaraiak másfajta dongás edényeket is (csobolyó, zurboló, kádak, puttonyok, vékák, káposztáshordók, léhók stb.), faragtak szerszámnyeleket, gereblyét is. Jelentős belső forgalom zajlott a Felső-Bodrogköz kőbányáinak nyersanyagával is. A kőfejtőkben andezitet, riolitot, vulkáni tufákat bányásztak, s használták fel a környező falvak építéséhez. Ladmóc határában évszázadok óta fejtik a mészkövet, s legalább a 18. század derekáig lehet nyomon követni a mészégetés mesterségét.

94 A szentesi Nagyhegy, Kis-hegy és a Pilis piroxén-andezitje (a helybeliek trachitnak mondják) a környező falvak építkezésének nyersanyaga volt.

95 Egy 1799-ben kelt leírás szerint: „Nevezetes ez a helység arról, hogy felette vagyon egy hegy, melyben oly lapos kövek vágynak, hogy minden faragás nélkül pádimentumra lehet fordítani."

96 Garany, Bély, Nagytárkány, Kistárkány, Örös, Bés és Csicser lakói is szentesi kőből építkeztek: a lapos kövek réteges illesztése - a lakóházaktól a gazdasági építményeken át a kerítésig - máig rányomja bélyegét Szentes és a környező települések arculatára. Hasonló kőanyagot fejtettek Helmecen és Kisgéresen is. A szentesi kőbányában dolgozó kőfaragók kezén századunkban sajátos helyi iparként virágzott a sírkőfaragás. A kemény kőre a fa sírjelek díszítményeit, jelképeit adaptálták, sajátos stílusát megteremtve a lokális díszítőművészetnek.

97 5. Vándorárusok - vándoralakok Mind a magyar néprajz, mind a szomszédos népek kutatása jelentőségének megfelelő figyelmet szentelt azoknak a vándoroknak, akik javaikkal, lakóhelyük termeivényeivel, ill. sajátos tevékenységükkel, „szolgáltatásunkkal" járták a Kárpát-medence belső területeit és peremvidékeit, s akinek a termékeik és tevékenységük szinte egy-egy táj, népcsoport sajátosságaként jelent meg. A különböző népek vándorai - javaikkal és tevékenységükkel - közvetlenül hozták létre az interetnikus kapcsolatok olykor sok generációs formáját, az eltérő adottságú tájak termékeinek cseréje mellett a szellemi műveltség érintkezési formáit is. A vándorok jelentős része árut közvetített, szolgáltatásokat végzett, így a néprajz „kiszolgáló nomádoknak" (service nomads) nevezi őket.

98 93 Szilágyi Pál gyűjtése Bodrogszentcscn és a királyhelmeci vásárról, 1940. Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára 165. 94 Bogoly J., 1992. 11. 95 Schafarzik F, 1904. 369. 96 Udvari 1., 1992. 83. 97 A témával önálló tanulmányban foglalkoztunk: Fügedi M.-Viga Gy., 1994. 129-144. 98 A service nomads kifejezés R. M. Hayden nyomán került az etnológiai irodalomba. Vö. Gunda B., 1989. 227. A rendkívül gazdag irodalomból lásd: Dankó /., 1979.; Somogyi M., 1905.; Banner B., 1948.; A vándoriparosokhoz: Petercsák T., 1981. 436-451.; A témáról összegzőén: Viga Gy., 1990. 147-159. A szlovák irodalomból Misik, S.; Guleja, K., Koma, J. és Kuzmik ,J. munkáit említem.