18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
zajának polgárosításával, termelőmunkájával hajtott végre. Minderről azonban a tulajdonképpeni szöveg vajmi keveset beszél: valójában inkább a jogi, mint a gazdasági vonatkozásokról tájékoztat, a sokat emlegetett munkaszervezetnek, a termelőmunkának s eredményeinek ábrázolása helyett sokkal inkább a földeséin kizsákmányolás történetét nyújtja. Hogy Acsády az életművét lezáró, átfogó ábrázolásra törekvő agrártörténeti munkájában is sokat és sokféleképp hangoztatott elvi követelményei mögött maradt, nem kis részben azzal függött össze, hogy több vonatkozásban új ösvényeken tört előre agrármúltunk teljesebb megismerése felé. Kerek szintézis megírására az ő idejében még korántsem érett meg a helyzet, még az ő kiterjedt kutatómunkája révén sem, mellyel elsősorban még kívülről iparkodott hozzáférkőzni falusi népünk munkás életéhez. Joggal panaszkodott a kellő, gazdasági érzékről tanúskodó előmunkálatok hiánya miatt; s amikor felrótta, hogy nincs még egyetlen termelési ág története, egyetlen vidék vagy uradalom hajdani gazdasági élete feldolgozva, bizonyos fokig a kutatás új, megművelendő mezőire hívta fel a figyelmet. Az egyiken közülük: egy-egy - igaz, hogy a közigazgatási egység alapján körülhatárolt - vidék agrárműltjának feltárása felé valójában már meg is indult a munka. Nem egyébről volt itt szó tulajdonképpen, mint egy-egy művelődéstörténeti monográfia kidolgozásáról - de nem országos, hanem szűkebb, helyi keretben s lényegében helyi forrásanyag alapján. Villányi említett munkáját e részben nemcsak az úttörés érdeme illeti: kiemelésre tarthat számot azért is, hogy a címben is jelzett „műveltségtörténetet'' az anyagi élet jelenségeire összpontosította. Más monográfiák, mint Szederkényié Heves, Márkié Arad vármegyéről, a megye általános történetében illesztve hoztak nemegyszer értékes adatközléssel vegyes fejezeteket adózásról, mezőgazdaságról, jobbágyságról, Heves megye esetében még termésbecsléssel is megpróbálkozván. Még egy lépéssel haladt tovább a helyhez kötődés s egyben az agrártörténetre való specializálódás felé Homyik János, amikor egy nagy parasztváros anyagi kultúrájának tanulmányozásába mélyedt. Csakhamar követői is akadtak, 71 s ezzel az agrártörténelem helytörténeti alapon való művelése indult útjára - olyan kezdemény, melynek jelentősége csak évtizedek múltán vált tudatossá. * * * Hogy jobban felmérhessük: a helytörténeti elmélyedés épp csak meginduló agrártörténet-írásunk továbbfejlődésének milyen lehetőségeit rejtette magában, célszerű röviden visszapillantanunk ennek eddig megtett útjára. Megfigyelhettük, '"Közgazdasági Lexikon, II. 186.1. - A magyar birodalom története, II. 72-3, 797. 1. — A magyar jobbágyság története, 5-6, 9, 183. 1. - NgSz 1889, 452-3. 1. 71 Villányi i. m. - Szederkényi Nándor: Heves vármegye története, II—IV. Eger 1890-93. - Márki S.: Arad vármegye... - Meglepő, hog)' Szolnok-Doboka vármegye monographiájá-ban (I-VII. Dés 1901-5) Tagányi megelégedett megyei önkormányzatunk keletkezését tárgyaló kitűnő tanulmánnyal, további adatait a szerkesztő Kádár Józsefnek engedve át, aki aztán csak községenkinti adatközlésig jutott el, többek között saját gazdasági és statisztikai adatait is beledolgozva. Hasonlóképp helységenkint közöl adatokat népességről, gazdasági helyzetről, dűlőnevekről (Pesty gyűjtése alapján) Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig, I—II. Budapest 1896-7. - Zoltai Lajos cikkei a MGSz-ben s több másutt megjelent tanulmánya Debrecen gazdasági fejlődéséről, továbbá Reizner János: Szeged története I-IV. Bp. 1896-1902. és MGSz 1900.
