18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)

széríí-nyomtatás-verem rendszerét, aminek az a következménye, hogy míg a német apránkint csépli ki gabonáját s így azt könnyebben be tudja osztani magának, addig a magyar, egyszerre birtokába jutván egész termésének, azzal nem tud gazdálkodni s a gyors nyomtatásra az ínség is hajtja. Gödöllőn, rozsvidék lévén, ez a rendszer nem található meg a maga tiszta formáiban, mert a rozsnak a sarló volt az aratószerszáma.

24 Az őszieket tehát sarlóval, a tavasziakat kaszával aratták, nemcsak a jobbágyok mondják, hogy „az őszit le arattyuk, ugyan három nap alatt a tavaszit le kaszáilyuk", hanem az uradalom is éles különbséget tesz a „messis" és a „defalcatio" között; úgy látszik, akkoriban, legalább a Dunántúl, ez a kevert rendszer volt az uralkodó.

2:> Pedig a két eljárás lényegesen eltért egymástól: míg a sarlós arató hajladozva, fáradságosan dolgozott, csak a gabonát vágta le és magas tarlót hagyott „trágyának", addig a kasza suhintása nyomán szaporán dűlt rendre az élet, de belekerült a gyom is.

26 Továbbá a learatott őszi gabonát kévékbe kötötték és 26-30 kévés keresztekbe rakták, míg a tavaszinál elmaradt a bekötés, helyette a boglyákba való vontatás volt divatban. A boglya (capecia) csak lassankint hátrált a kereszt (crux) elől: a gabonaszámadások a 90-es években még rovatot készítenek neki, de ez üresen marad; csak az árpa és a köles szerepel boglyákban, míg aztán 1808-tól kezdve itt is utat nem tör magának a kévébe kötés. (A parasztoknál észrevehetően lassűbb az átalakulás: ők - és pedig a magyar falvak - még 1799-ben is boglyákban hagyják a búza egy részét, a rozs- és a zabboglyák csak az 1810-es években tűnnek el, az árpaföldeken pedig ugyanekkor kezd felülkerekedni a kereszt, először az idegen többségű községekben). A további munkák során végig megtartja fölényét a régi rendszer: csűrt csupán Isaszegen említenek, egyebütt a szalmás terményt a táblák közelében készített szérűre (area calcatorea) hordják és ott szakértelemmel készült nagy kazlakba rakják. Az idegen, aki takarás idején jár az Alföldön, azt hiszi a gyakori asztagok láttára, hogy olyan nagy nálunk a bőség, hogy a termés nem fér be a csűrökbe s a szabadban kell azt hagyni; amikor felvilágosítják a valóságról, bizonyos elismerésen tűi megjegyzi, hogy így elvész a szem egy része és vígan prédálják a különféle madarak is, Magyarország ezért a verebek paradicsoma (aminthogy Pestmegye nem is győz eleget rendelkezni irtásuk felől). Amire a magyar azt feleli, hogy a csíír költséges, amellett egérfészek és a gabona elrothad benne;

28 különben nincs is rá szükség, mert a hagyományos magyar nyomtatás pár hét alatt kiveri a szemet a gabonából, ha csak aratás után esős idő nem jön, ami azonban elég ritkaság.

29 A nyomtatásnak valóban nagy előnye volt a gyors eredmény, Gödöllőn éppen ezért 2

''Györffy: Takarás és nyomtatás 3. 2:,

L. az úrbéri 9. pontra adott feleleteket és G. L., Planum aeconomicum. - „Az őszit sarlóval szoktuk aratni, a tavaszit kaszáljuk", mondja Nagyváti (243.); hasonlókép Pethe, I. 660-61. 2r

'Györffy: Takarás 3-4.; Kiss Lajos: Földművelés a Rétközön (Debrecen, 1929) 20-21. Pankl, 57. 1 'Ernzen la Martiniere: Ilistorisch-politisch-geographisches Atlas der gantzen Well XII. (Leipzig, 1749) 245.; Eisner, I. 96, II. 35. - Schwartner, I. 230. -Pm. L. Prot, congr. 1783: 133, 1795: 264; a horvát viszonyokról Tarczay, 43-44. = Tarczay Erzsébet: A jobbágyság története Horvátországban (Bp. 1913.) 28

Nagyváti, 248-50.; Csaplovics: Gemälde II. 11-12. ""'ilyenkor egyszerre felszökött a gabona ára. (Domanovszky, I. 436. II. 142. = Domanovszky Sándor: József nádor élete és iratai I—II. [Bp. 1925.] - Erdélyi, 107. = Erdélyi Aladár: Régi magyar családi hitbizományok története és joga [Bp. 1912.])