Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Sötét alapozású írókás edények
ményt mutatnak. Szendrei szavaival: „Ezeknek keletkezése már határozottan a renaissancera vezethető vissza s nem csalódom, ha azt hiszem, hogy eredetileg az olasz codex illumináló miniatorok kezéből ment át az olasz müipari mintarajzolókéba, honnan a német renaissance ölelvén föl azokat, hozzánk ötvöseink és okmányfestöink útján Augsburg-Prága és Bécs kerülőjével jutottak el. Maga a díszítmény jellemző sajátossága, hogy virág csaknem sohasem fordul elő benne, hanem levelek, stilizált lambrequinek s geometriai vonalépítmények művészi kompozíciója az egész". 143 Megállapította azonban, hogy az erdélyi ötvösök és miniatorok az átvétel után „honosították" a díszítést, munkáikon „plasztikusabbak s kezdik megközelíteni a növényi ornamentikát". 144 Hasonló térkitöltő, kompozíció-kiegészítő elemeket 17. századi úrihímzéseken is látni, 145 sokkal gyakoribb azonban 17. századi bútorok intarziadíszeként, 146 mezővárosok református eklézsiáinak keresztelő óntányérjain, kupáknak díszei között, 147 az ún. veretdíszes fajansz kályhacsempéken. 148 Ha a fenti adatok nem a véletlen művei, hanem valóban egy motívum útjának az állomásai, úgy bizton kijelenthetjük, hogy a keleti és az olasz reneszánsz növényi ornamentikának a vizsgált terület ólommázas kerámiáján való megjelenése melyeknek kiegészítő részei e „delfines" elemek - nem lehet korábbi a 17. század elejénél, sokkal inkább valószínű a század közepén. E virágos ornamentikát alkalmazó, színtelen máz alatt írókával díszített és kontúrozott kerámiastílus kezdete és vége bizonytalan. A kerámiakutatásban általánosan elfogadott álláspont szerint az ólommáz alkalmazása csak a 15. században jelent meg. Az edények színes mázzal és ornamensekkel díszítését pedig a szakirodalom a török magyarországi megjelenése utáninak, 16-17. századinak datálja. A kassai Miklós börtönben kiásott 15 ezer töredék között még nem volt írókával kontúrozott, barna-zöld-sárgásfehér színekkel, növényi motívumokkal festett darab. A régészek és a történészek szerint a 15-16. század fordulójáig működhetett az épületben (vagy közvetlen közelében) fazekasműhely. 149 A régészeti szakirodalom ezzel a kerámiakultúrával már nem foglalkozik, a leleteket a legutóbbi időkig nem is nagyon publikálták. A várak ásatásakor előkerült ilyen díszítésű darabok datálása a 16. század vége és a 18. század közt mozog. Valter Ilona a múlt évtized elején kiásta a pásztói volt iskolamester házának döngölt agyagpadlója alá elrejtett háztartási felszerelést, köztük több ép kerámiát. A város történetének ismeretében és a falakon látszó égésnyomok alapján megállapította, hogy az 155l-es tűzvész, tehát a török ottani megjelenése előtt kerültek oda. Az edények közt van egy olyan madaras tál, mely kiforrott, letisztult stílusú példánya a virágos motívumú, színtelen máz alatt barnával kontúrozott díszítésű edényeknek. Mivel bizonyíték nincs arra, hogy az előkerült edényeket bizonyosan 1551 előtt ásták el, valószínűbbnek tartom, hogy későbbiek, s hogy leghamarabb kb. 100 év múlva kerültek a vermekbe. Megerősíti ezt a datálást az a negatív adat is, hogy a Szabó Kálmán, Csalogovits József, vagy újabban a középkori Muhit kutató Pusztai Tamás által kiásott, az a török harcok során elpusztult falvak régé143 Sz.endreiJ., 1892. 29. 144 Szendrei J., 1892. 27. 145 V. Ember M., 1963. 45. kép 146 Bárányné Oberschall M., 1939. 6-9. kép 147 B. Bobrovszky /., 1980. 17-20., 27., 28. kép 148 A krasznahorkai várban, valamint a Nemzeti Múzeum állandó kiállításán Besztercebányáról, az egykori Turcsányi-házból származó ilyen kék alapon fehér díszü, rekonstruált kályhát láthatunk. A sárospataki, valamint több észak-magyarországi vár ásatásaiból került elő hasonló, vö. Gyuricza A. 1992., Feld I. 1996. 149 Mihalik S., 1943., Pallók R., 1985.
