Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KUTATÁS ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON A 20. SZÁZADBAN Miskolcot, Borsod megyét hagyományosan mint a szén és acél országát szokás számon tartani. Megyénk azonban századunk közepén, a csonka Gömörrel, Abaújjal és Zemplénnel bővült, illetőleg az ipari átalakulással a nehézipar fénye is megkopott. Sajnálatosan, a csupán néhány évtizedes három vegyipari fellegvár (Kazincbarcika, Sajóbábony, Tiszaújváros) sem állja az európai piac kívánságait. így azután egyre többször hangzik el az a sokak által régen tudott érv, hogy a 17. századtól az Alföld és a hegyvidék találkozásán alakultak ki a történeti iskolavárosok Sárospatakon, Miskolcon és Egerben. S volt itt jeles irodalmi élet, sőt voltak évtizedek, amikor Kazinczy Ferenc szervezésével az irodalmi élet szíve is itt dobogott. Innen származott Gvadányi József, Dayka Gábor, Tompa Mihály, Komáromi János és Lévay József, s itt bujdosott, 1848 után, Jókai Mór. Tanított e tájon Comenius, Erdélyi János és Kaffka Margit, s megfordultak itt irodalmi életünk legjobbjai is Móricz Zsigmondtól és Móra Ferenctől Szabó Lőrincig. A kultúra történetének nótáriusai mindig tudták, hogy szűkebb hazánk nem alábbvaló hazánk bármely tájánál. Hangoztattuk is, s talán ezzel is hozzájárultunk a tájról alkotott vélemények megváltoztatásához. E folyamatok eredményeként bővült a Miskolci Egyetem Jogi, Közgazdasági, majd pedig Bölcsészettudományi Karokkal. Rövidre szabott előadásomban régiónk művelődéstörténetének jelesebb tendenciáira és annak eredményeire óhajtok rámutatni, hangoztatván azt, hogy annak teljességét és gazdagságát fel nem vállalhatom. A tudományos kutatás - úgy tűnik - intézményekhez kötött. A 16-17. században Sárospatak volt a táj kultúrcentruma. A nagy hagyományú református iskolaváros nemcsak a tanulni vágyókat vonzotta, hanem a tudós tanárokat is. Tanított itt COMENIUS AMOS JAN, ERDÉLYI János, s a 20. században UJSZÁSZY Kálmán, aki híres Faluszemináriumával nemzedékek lelkészeinek figyelmét hívta fel a táj, a falu és a nép ismeretének fontosságára. Az Európa-hírű kollégium abban az időben képezte az értelmiséget, amikor a hódoltság és a Monarchia nemigen támogatta a nemzeti szellemet. Megtelepedtek itt a történelem folyamán az anabaptista habánok, akik a dél-európai későreneszánsz művészetet honosították meg. A szomszédságban Sátoraljaújhelyen dolgozott egy időben KAZINCZY és KOSSUTH. Miskolcnak, a 17-18. századtól jelentős kereskedelmi központnak, a 19. században formálódott ki kulturális arculata. Megerősödtek iskolái, nyomdák létesültek. A kapitalizálódás során a kereskedelmi tőke teremtette meg az ipar alapjait. A nagyüzemek munkásai a 19. század utolsó harmadában jelentős művelődési intézményeket létesítettek, volt kultúrházuk, színjátszó csoportjuk, dalárdájuk és főképpen zenekaruk. A diósgyőri munkászenei műhelyek lettek az alapjai a 20. századi országosan is számon tartott miskolci zenei életnek.