Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet (Officina Musei 6. Miskolc, 1997)

„A MAGYAR ETHNOGRÁFIA LEGÉRDEKESEBB VIDÉKE" A matyóság néprajzi kutatása

Matyó férfi gyermekeivel. Kóris Kálmán felvétele, 1904. (HOM 2423.) tőjének". „Végtelen kincs van elrejtve nemes Mező-Kövesd városában és jóformán még máig alig van felfedezve"- írja. A matyóság értékeinek népszerűsítését követelve azt hangoztatja, hogy „az értékek még ott feküsznek az öreg anyókák ládáiban, ott pusztulnak el a láda fenekén", ha az idegenek nem értékelik a matyó népművészetet, melynek „szépsége gyakran vetekedik a kalotaszegiekkel". A matyók néprajzi kutatásában kevés visszhangra talált Kóris Kálmán (1878— 1967) munkássága, aki pedig a század elején komplex célkitűzésekkel kezdte el a matyók néprajzi vizsgálatát.

6 A miskolci születésű fiatalember rajzot, művészettörténetet és ábrázoló geometriát tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Utolsó éves hallgatóként ismerkedett meg a népi ornamentikával, és benne is fellángolt a kor értelmiségeire, művészeire oly jellemző néprajzi gyűjtési szenvedély. Mint a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának önkéntes gyakornoka és a Borsod-Miskolci Múzeum külső munkatársa kap 6 Vö. BodgálE. 1963a. 2-6.