Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

falvakban, hanem a városokban is? Én nem találtam egyéb nyomot, mint azt, hogy a hatóságoknál igenis meg voltak a rendeletek, de nem volt meg azoknak a foganatosítása. Hihetetlen állapotok uralkodnak Felső-Magyarország helységeiben, de egyáltalában Magyarországon mindenütt. Helységeink úgyszólván egy trágyatengerben úsznak és hiábavaló minden intézkedés, ez ellen a mostani intékedések mellett tenni nem lehet, annyira, hogy én hajlandó volnék egy javaslatot benyújtani arra nézve, hogy a községekre nézve tűzessék ki évenkint egy vagy két nap, a mely napokon a községek közerővel kitakaríttassanak. T. képviselőház! Azt megengedem, hogy egy járvány idejében lokaliter el lehet folytani a járvány helyi terjedését, de ez csak egyik része a dolognak; mert itt megvan az a feladat is, hogy preventive járjunk el, hogy tudniillik a járvány ne üthessen ki; és ez egyenesen a köztisztaság kérdése első sorban. Pap Samu t. képviselőtársam érintette a körorvosok ügyét is. A körorvosoknak ügye abban kulminál, hogy hiábavaló az intézmény, ha a körorvosnak hatáskör nem adatik. Valameddig a körorvos Magyarországon csak olyan orgánum, a melyre a törvényhatóság és a község görbe szemmel néz, mert az ő intézkedései áldozatokba kerülnek, mindaddig a körorvos csak pictus maxculus a maga helyén és semmi egyéb. És én tudnék konkrét példát felhozni arra, hogy a körorvosi székhelyeken vannak a közegészség tekintetében a legbotrányosabb állapotok. De midőn én ezt felhozom, nem védelmezhetem a körorvosokat sem; ezeket is csak azon az úton találom, a mint találunk ma mindenfélét Magyarországon: az államosítás áhítozása, egy nagy tőke előteremtése, a melyből Fizetések javíttasank és orvosoltassék minden. Ha, t. képviselőház, a társadalomnak ez tetszik, ha ilyformán öntevékenységéről, legfontosabb ügyeinek saját hatáskörében való intézéséről lemond, ez nagyon szomorú állapot. Ez a felfogás továbbá világosan bizonyítja, t. ház, hogy Magyarország körorvosainak nagy része — tisztelet a kivételeknek — nem áll feladatának megaslatán; és ez már aztán nem is a közegészségügyhöz tartozik, hanem a közoktatáshoz, mert azt meg kell vallani, hogy az országban akadnak orvosok, a kik csakugyan kellő képzettséggel nem birnak, és mert kellő képzettséggel nem bimak, nem birják megszerezni maguknak azt a tekintélyt, a mely okvetlenül szükséges, ha arról van szó, hogy az orvosi intézkedések számára megnyerjük a társadalom bizodalmát és segítségét. ... [402] Én sok évvel ezelőtt egy tudományos folyóiratban egy czikket írtam, a melynek czime ez volt: „A mérges csók". Ez a czikk annak idején — nem kérkedésből mondom, hanem egy tényt fejezek ki, — körüljárta az egész világot, lefordították a legelőkelőbb lapok, figyelmükre méltatták, s a társadalom minden rétegéből kaptam akkor elismerő leveleket. Vonatkozott pedig ez a czikk arra,hogy én egy búcsújáró helyen tanuja voltam annak, hogy egy úgynevezett szent kút vizében a képzelhető legirtóztatóbb ragályos nyavalyákban sínylődő emberek fürödtek, abban a hitben, hogy ennek a víznek csodahatása leveszi róluk ezt a betegséget. És ugyanakkor, t. képviselőház, ugyanazon vizben fürösztötték az ép kis gyermeket is azért, hogy ezeket a betegségeket ne kapják meg. Ez ennek a dolognak az első része. A második része az, hogy bizonyos csodatevéssel felruházott szent képek és szobrok az általános csókolásnak vannak kitéve. Az a legirtóztatóbb ragályos betegségtől kínzott emberi lény oda megyén megcsókolni a csodaképet, és utána jön az egészséges és megcsókolja ugyanazon a helyen e képet áhítatból. (Úgy van!) Nem tudom, t. képviselőház, hogy ezekre a búcsújárásokra nézve létezik e valami orvosi felügyelet, mert én azt el nem tudom képzelni, hogy akadjon bárminő buzgó vallásos ember, a ki elhigyje azt, hogy egy beteg ajaktól az üvegre rányomott csók elveszti a ragályosság tulajdonságát azért, mert egy csodakép üvegére volt alkalmazva. Van ezeknél a sokadalmaknál sok jelenség, a melyet én most leírni nem akarok, nem akarom érinteni azokat a szczénákat, a melyek ott egyáltalán kifejlődnek, sem ezeknek természetes következéseit; de fontos kérdés az, létezik-e ott valami orvosi felügyelet, mert be tudom bizonyítani, hogy bizonyos kerületekben, a hol ily szent kutak és képek vannak, ott épen az ellenkezője áll, a mit a nép keres, tudniillik az, hogy a ragályos betegség elterjed. T. képviselőház! Mondom, én ezt kényes kérdésnek tartom, mert megint találkozik bizonyos fokig a vallásossággal, és nekem e házban szemrehányás tétetett, hogy én bizonyos felekeztet üldözni szoktam. De én, t. képviselőház, távol állok attól, s ha mégis védelemre van szükségem, én meg fogom magamat védelmezni Jókai Mór t. barátommal, (Halljuk!) a ki ak-