Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

1878—1881-es ülésszak 1878-81. 1. Bosznia és Herczegovina közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor 1878. november 12. KN. 1878-1881. XI. 87-89. [87] Herman Ottó: T. ház! Midőn először van szerencsém e házban szólási jogommal élni, nem fojthatom el örömömet a felett, hogy mindjárt a hála szavaival kezdhessem. Nagy hálával tartozom Simonyi Ernő t. barátomnak, úgyszintén Szilágyi Dezső t. képviselő társamnak is, a kik az előttünk lévő törvényjavaslatot az 1867: XII. t. cz. alapjából beható bírálat tárgyává tették. E bírálatban kimutatták a törvényjavaslat incompatibilitását éppen az említett törvényczikkelylyel szemben, sőt kimutatták azt a veszedelmet, a mely e törvényjavaslatunk elfogadtatása esetére abban rejlik. [88] Szilágyi Dezső t. képviselő ur beszédjére legfeljebb az a megjegyzésem, hogy óhajtottam volna tudni, mit kivan ő esetleg Boszniával és Herczegovinával való intézkedés tárgyában. De másnemű megjegyzéseim és köszöneteim is vannak, a melyeknek itt kifejezést kívánok adni. Mindenekelőtt köszönöm Éber Nándor képviselő urnák azt, hogy megtanított minket arra, hogy miként kell továbbmenni pártjánál és a kormánynál is, a melyek eddig az 1867: XII. t. czikkbe csak bizonyos dolgokat bemagyarázni és abból bizonyos dolgokat kimagyarázni igyekeztek, de Éber Nándor képviselő ur még hozzámagyarázni is tud, Polit Mihály képviselő urnák szintén van megjegyzésem. Örvendek, hogy még nem állunk Filippinél, hanem találkozunk egy törvényjavaslat elvetésében, mindazonáltal, az ő egész érvelését és azt, a mi abban rejlik, ugy fogom fel a függetlenség és a magyar állam szempontjából: Timeo Danaos et dona ferentes. Az előttem szólottak közül még Bausznem Guido beszédére is reflectálok. Talán senki sincs abban a helyzetben, hogy az évek során át történt politikai metamorphosisokat oly pontosággal tanulmányozta volna valakin, mint tanulmányoztam én Bausznem Guidon. Összes enuntiatiói és röpiratai nálam összegyűjtve hevernek, melyek szerint, a képviselő ur 1867-ben elkapatva a Deák-aera fénye által, egyszerre rengeteg magyar hazafinak érezte magát és az osztrák tiszti álláspontból, áthelyezkedett a magyar honvédség álláspontjára; az emlékezetes franczia-német hadjárat arra indította őt, hogy egyszerre a nagy német haza gyermekének tartsa magát, és egy röpiratban kijelentse, hogy a honvédség és a nagy német hazafiság, egymással incompatibilis és levetete a honvédség díszes ruháját. És most Bausznem Guidó itt a magyar törvényhozásban, nékünk nagy német politikát insimál és hogy röviden mondjam, azt itt becsempészni kívánja. Szükségesnek tartottam ezeket előrebocsátani, hogy egyszer mindenkorra állást foglaljak azon párttal szemben, a melynek erről a helyről határozott ellensége vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindazokat a dolgokat, a mik itt Simonyi Ernő és Szilágyi Dezső képviselő urakon kivül a nagy politikára előhozottak, a localis, az ephemer és szüklátkörü kifolyásának tartom. Az egész előttem lefolyt keleti háború, ugy a mint azt most és más időszakokban észleltük, minden következményeivel és a boszniai és herczegovinai szerencsétlen occupatióval semmi egyéb, mint egy nagy evolutíónak episodja. Az evolutió pedig nem egyéb, mint a fajharcz. A keleti szláv népek 100 milliói hullámzanak a nyugat 100 milliói ellen. Ez a tény. Nemcsak politikai, hanem a népek természetében gyökerező dolog. Épen olyan, minőt észleltünk a természetben, mert hiszen a periplaneta orientális kiszorítja a blattá germániai, vagy hogy még egy ismertebb példát idézzek, az ázsiai patkány kimarja az európai patkányt és elfoglalja annak helyét. Midőn ez igy van, midőn ezt tagadni nem lehet, akkor nem törődhetünk Európa államainak ephemer politikai nézeteivel és a diplomaták ide-oda húzogatásával, hanem fel kell vetnünk saját nemzetünk létének kérdését s midőn ezt felvetjük, be kell látnunk, hogy a keleti és nyugoti áramlat hullámai köztt körülbelül