Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
orosz papnak mondták ezt a formát.) A felső kévét megtörik, úgy, hogy a csatica álljon felfelé, hogy a víz végigcsorogjon a szalmán, s ne álljon meg a kereszt belsejében. Nem ráfektették, hanem ráültették a felső kévét - szárával felfelé fordítva - a kereszt tetejére, védve azt az időjárás viszontagságaitól. 7. Általában másnak ítélik meg az adatközlők a ruszin aratók által elvégzett munka minőségét, milyenségét, mint az általuk megszokott. Volt, aki úgy vélte, hogy nemcsak gyorsan, hanem sokkal tisztábban, tisztább tarlót hagyva dolgoztak, mint a magyarok. Mások úgy vélték, hogy gyorsabban, de felületesebben végezték a dolgukat a ruszin aratók. Általában kiemelik a nők sok munkáját, hogy az aratás során a ruszin aszszonyok szinte azonos mennyiségű munkát végeztek el, mint a férjük. Mindez azonban egyéni teljesítményektől, hozzáértéstől is függött. Bizonyos, hogy egészében a vándor aratók rá voltak kényszerülve a jó minőségű munka végzésére. Körtvélyesi ruszin adatközlőm szavai sok részletére rávilágítanak ennek a problémának. 39 „Nem volt különbség a ruszin és magyar aratás között. Volt jobb meg rosszabb a ruszin aratók között. Inkább az volt a különbség, hogy a gazda nagyon vigyázta az arató munkáját, aki jövőre is kenyeret akart, annak jobban kellett dolgoznia. Igyekezett az arató, hogy gyorsabb, szebb munkát végezzen... Nem volt egyforma a ruszinok eszköze, munkája sem... Volt, hogy a gazda próbálta mutatni, hogy az arató hogy csinálja az aratást, keresztet. Voltam Feketemezőn (Cierne Pole - V. Gy.) aratni, ott a gazda mutogatta, hogyan csináljuk. De kellett is némelyiknek, mert odahaza nem csináltuk ezt a munkát. Odahaza csak zab volt, tavaszi gabona, legjobban az asszonyok szedték sarlóval. De volt, aki nem tudott sarlóval szedni. El is csépeltük, a gazda kivitte az állomásra, onnan vonattal ment. Az ottani állomástól meg szekérrel ment haza. Mindenki maga hozta azt a 3-4 zsákot, amiben vitte a terményt. Csak egy helyen arattak. Kezdték a gabonával, aztán mentek a búzatáblára. Ők csépelték ki a zsúpot is, ha a gazda akart csinálni." 8. Az uradalmakban, nagyobb gazdáknál végzett aratás végét jelző aratókoszorú, de maga a gazda vagy - uradalmaknál - tiszttartó stb. megkötése is rokonságot mutat a magyar és a szomszédos ruszin hagyományban. A mezőre kilátogató gazdát a ruszin aszszonyok megkötötték, s csak némi ital, étel ajándék fejében engedték szabadon. Az aratás végén a ruszinok koszorút (vinec) kötöttek, s azzal vonultak a gazda házához. A gazda ilyenkor borral, pálinkával várta őket: áldomást ittak, mintegy megelőlegezve a jövő évi termés betakarítására való újabb megállapodást. 40 A fentiekkel természetesen nem kívántam elvitatni az interetnikus kutatások azon területének jelentőségét, melyben a munkaerő periodikus vándorlásának kultúraközvetítő hatása kidomborodik. Önmagában az egyes eszközök, munkafolyamatok, hagyományos technikák összevetése is igen szerteágazó feladatot jelent, s igen nehéz ma már az innovációknak és azok hatásának nyomon követése, az elterjedés, változás folyamatainak megrajzolása. 41 A regionális vizsgálatok elsősorban a folyamatok „finomszerkezetének" bemutatására, annak árnyalására lehetnek alkalmasak. Igen nehéz annak feltárására, hogy a történetileg és regionálisan tagolt kultúrát érő, ugyancsak többirányú, önmagában is tagolt kulturális hatások révén miként formálódik a recens módszerekkel is gyűjthető, zömében 20. századi műveltségi kép. Ez igen sok tekintetben az egységesülés irányában halad, amit a vándormunkások, a sok tekintetben hasonló mezőgazdasági technika, az eszközök és technikák oda-vissza terjedése tovább fokozhat, s egészében egy többgene39 Dinics Mihály, Körtvélyes. Szül. 1913. 40 A szlovákiai ruszinok szokásairól összegzőén: Smajda, Mihajlo 1992. Az adatokért Udvari Istvánnak tartozom köszönettel. 41 A kaszálás eszközeinek példamutató összegzése: Paládi-Kovács Attüa 1979. 170-220.
