Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
rok, de szebb munkát csináltak. Óriási szorgalmasak voltak." 12 A parasztüzemekbe általában 3 fos arató csapatot, gyakran egy-egy családot fogadtak. Két férfi vágta a gabonát, egy asszony, vagy fiatal lány szedte a markot, s a férfiak felváltva, vagy együtt kötötték be a kévéket. Fizetségük általában azonos volt a magyar képesekével - általában 10-12. kereszt -, de szórványos adatok alkalmanként 15., 16. sőt 17. keresztért végzett munkára is utalnak (Körtvélyes, Nagytárkány). Ez utóbbiak nem jellemzőek. Az aratók ellátást kaptak munkaadóiktól, ha közösen arattak, ugyanazt ették, amit a családtagok. Az ellátás módja a magyar gazda emberségétől is függött, de aki meg akarta tartani a jó aratókat, az nem fukarkodott az ellátásukkal. Reggel leginkább szalonnát sütöttek, délre főztek nekik, s dinerben vitték ki számukra az ételt. A két háború közötti időszakban a ruszin falvakból már megbízottak is jártak felderíteni a munkalehetőségeket, sok helyre azonban évente visszajártak az arató családok. Akinek odahaza volt földje, az általában csak 2 hétre szegődött el, s harmadmagával ezalatt - becsülhetően - 10-15 q búzát keresett meg. Ezt a munkaadó fuvarozta el a legközelebbi vasútállomásig, ahonnan századunkban vasúton vitték, majd a végállomástól ismét szekéren vitték hazáig. Felső-Zemplénben általában 2-3 héttel később érett be a gabona, mint a Bodrogközben a búza, s a gazdaemberek ezt az időt töltötték a síkvidéken. A táji különbségeket maguk is jól ismerték, s a ruszinok például azt tartották, hogy az Ung-vidék és a Bodrogköz azért terem olyan jó gabonát, mert azt a trágyát, amit ők odahaza - nem ritkán háton - felhordanak a hegyoldalakra, azt a víz mindet ide mossa le. 13 A szegényebb aratók egészen a cséplés végéig maradtak, 5-6 hetet töltöttek gazdáknál, alkalmanként újabb munkahelyeket is keresve. Kezdték a rozzsal, aztán mentek át a búzatáblákra, végül ők csépelték ki a zsúpot is. Az aratók általában csűrökben, istállókban aludtak. Vasárnap ők sem dolgoztak, voltak, akik ilyenkor templomba is elmentek. A többiek ilyenkor pihentek, esetleg fát vágtak, udvart takarítottak. Ha több háznál is voltak ruszinok, akkor azok vasárnap öszszegyűltek valamelyik csűrben „panaszkodni", beszélgetni. A ruszin aratók Észak-Zemplénből még a második világháború után is jártak néhány évig. Körtvélyesi adatközlőm utoljára 1947-ben Bácskában aratott, de Bodrogmezőre még a JRD megalakulása után is érkeztek ruszinok, akik a szövetkezet cséplőgépén dolgoztak. Az 1920-30-as években a rozsszalma, a zsúp cséplésére külön is jártak ruszinok a Bodrogköz falvaiba. (Vannak ilyen adataim a Bodrog túlpartjáról: Zemplénből és Imregről is.) Zétényi adatközlőm szerint: „Aratni nem igen jöttek, inkább csak csépelni. A háború előtt még zsúppal volt fedve majd minden ház. A gabonát meghagytuk az aratás után, ők eljöttek, szépen leterítették a csűr fődjén, kicsépelték és kicskáX (tetőfedő szalma összekötött csomója) kötöttek belőle. Terményt, részt kaptak cserébe. Cséphadaróval csépeltek, ők csinálták meg a kicskát is. Augusztusban-szeptemberben jöttek. 3-4 jött egy helyre. 2 ment egymás mellett, szemben, taktusra verték a gabonát, a harmadik utánuk ment, de az ritkábban ütött. Érdekesen jött ki a taktusa." 14 Körtvélyesi ruszin adatközlőm, aki még maga is járt zsúpot csépelni, így emlék12 Pekárovics Pál, szül. 1934. Kisdobra 13 Dobos Géza, Abara. Szül. 1930. 14 Anderkovics János, Zétény. Szül. 1920. Zétényből már 1623-ból van adatunk a cséplőkre: „Az mely selliérnec.haza nintsen es chiepjevel keresi, egy szapu gabonát. " Ugyanez a forrás Kásóból chieppel kereső seljert említ. Zm.Lt. Liber Redituum, pg. 126., 221.
