Viga Gyula: Hármas határon (Officina Musei 4. Miskolc, 1996)
VÁNDORMUNKÁSOK - MUNKÁS VÁNDORLÁSOK
egysége a 16. század második felében a Bodrogközben 30 kévét jelentett. 18 A történeti Zemplén megyéből, így a Felső-Bodrogközből is rendelkezésünkre álló Liber Redituum adatai a szálasgabona összerakásának és számolásának 17. századi állapotához szolgálnak adalékokkal. 19 Forrásunkban az egyháznak szolgáltatott gabona mennyiségének megjelölésére a kepe szerepel, ami 64 kéve (Szerdahely) vagy 60 kéve (Újváras). Az 1/2 kepe - szerdahelyi bejegyzés szerint - 32 kéve volt. Borsiban együtt jegyezték be a kalangya (kalongya) és a kereszt mennyiségeket: „Az ki ő maga szaant egy kalongia Buzat aad,...Az ki czimboraval szaant egy kereztet. Sellier is az ki pénzért szántat egy kereztet ad: mert anni földe vagion mint az jobbagynac." Hogy a keresztbe rakott kévék száma akár szomszédos falvakban is eltérő lehetett, arról is tájékoztat a Liber Redituum: Bélyben 16 kéve volt egy kereszt, ugyanakkor (1623) Radban 15 kévéből rakták a keresztet. Szinyér anyaga konkrétan is utal a különbségekre: „Ez filialisban hasonló fizetés vagyon mint szinten Radban; chac abban vagyon a külömbség, hogy itt tizen hat kévéjével rakjac az kereztet, de az Radiac tizen ötével..." 10 Sajnos nem állnak rendelkezésemre későbbi történeti adatok, melyekkel folyamatos ívvé lehetne formálni a 20. századig a kérdéskör részleteit, de a 16-17. századi jelzések is sejtetik a tájon belüli differenciáltságot. 21 A Felső-Bodrogköz, az Ondava és a Bodrog mente falvaiban ma egységesen kereszt a tarlón összerakott gabonakéve-csomó elnevezése. A Felső-Bodrogközben egységes volt a keresztbe rakott kévék száma is: 18 kéve ment bele. Az Ondava és a Bodrog jobb partján változatosabb a kép: Szürnyegen és Hardicsán 17, Imregen pedig 19 kéve ment egy búza vagy gabona (rozs) keresztbe. Hardicsán a rövid szárú búzából félkeresztet is raktak, de ezen a tájon mindenütt ismerték a maradék keresztet, ami 14 Szürnyegen 13 - kévéből rakódott össze. A tizenhármast Hardicsán is alkalmazták. 22 Az árpa bekötése és összerakása a Felső-Bodrogközben is eltért a búzától és a rozstól. Vagy a tarlón hagyták 2-3 napig a rendre vágott szálas árpát szikkadni (Kisújlak, Zétény; az utóbbi helyen pálcákkal meg is forgatták közben), s utána kötötték be, rakták össze a búzával azonos méretű keresztbe, vagy a levágás után frissen bekötötték, s hatosba (Kisgéres) vagy kilencesbe (Kiskövesd) rakták, hogy szálljon meg, szikkadjon ki. Mikor már meglapult, összeszáradt az árpa, akkor a kilenceseket rakták össze kettesével keresztté. A búzát és a gabonát általában saját maga szárába kötötték be, csak akkor készítettek hozzá más anyagú kötelet, ha nagyon rövid volt a szára. Az árpát azonban általánosan előre elkészített kötélbe rakták. (Az árpát hajnalban, harmaton igyekeztek bekötni, amíg nem száradt meg, s nem törött.) A kévekötéshez a kötelet vagy a rozs szalmájából fonták - ezt aratták le elsőre -, vagy a Latorca, Ticce, s más vizek és árterek partjain nagy mennyiségben található kötősás, metszősás vagy lapossás szolgált erre a célra. (Szőllőskén emlékeznek rá, hogy a századelőn a metszősással még szőlőt is kötöztek: általános volt használata a rafia elterjedéséig.) \% Siska József\9S6. 212. 19 Liber Redituum Ecclesiasticorum Comitatus Zempleniensis, 1623. Román János kijegyzéseit Balassa Iván bocsátotta rendelkezésemre, amit ezúton köszönök meg neki. 20 Liber Redituum 114. pag. Kiemelés tőlem 21 A számolás egységesülési folyamatára Balassa is felhívta a figyelmet: Balassa Iván 1956. 424. 22 Szlovákia területén, de a dél-orosz vidékeken is alkalmazták a tizenhárom kévéből rakott kereszteket. Vö. Balassa Iván 1956. 423.
