A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Tóth Judit: Privátfotó-kutatás Égerszögön

Adatközlőink közül csak egy asszonynak volt az első férjével Miskolcon készült esküvői képe. Özvegyen újra férjhez ment, de a másodszori házasságkötéskor nem illett már fényképet csináltatni. Nincs ilyen abban a három háztartásban sem, ahol özvegyemberek lányokat vettek feleségül. Egy esetben a menyasszony fiatal lánykori, és az özvegy vőlegény legénykori fényképét nagyíttatták ki és montíroztatták össze nagyméretű, színezett páros mellképpé. (Szóhasználatukban az ilyen kép a páros kép.) Hosszú legénykedés után, a szülők nemtetszésével nősült meg egy jómódú legény. Szülei kifejezett akarata ellenére a másik, aki titokban kötött házasságot, és a jószívű papné rendezett számukra „kis lakodalmat". A gazdasági munkák miatt nem csináltatott képet egy házaspár, és szegénysége miatt egy másik, ahol a menyasszony betelepült katolikus lány volt. Ez utóbbiak a falu szegényei, illetve a más vallású betelepült idegenek közé tartoztak. A faluban meglevő igen kevés II. világháború előtti esküvői kép alapján más, pl. viseletre vonatkozó megállapításokat nemigen tehetünk. Mindössze annyit, hogy míg a korábbi fényképeken a vőlegény kalapban, a későbbieken - városi illem szerint kalap nélkül áll a menyasszony mellett. A műtermi felvételekhez - olykor jóval az esküvő után - a fényképész adta a kiegészítő kellékeket; a kép így az ő ízlését tükrözi. A fényképészhez való utazás térben és időben is eltávolította a résztvevőket az eseménytől, amely így módosítva került megörökítésre. A városi ízlés érvényesült a vándorfényképészek munkája során is, amely nem állt távol a polgárosodó lakosság ízlésétől, de azt olykor erőszakosan befolyásolta: a falubeliek minden esetben megfogadták a fényképész javaslatait: átöltöztek, virágot szedtek, könyvet vettek a kezükbe stb. Az emlékezet szerint az első amatőr képek a húszas években készültek Égerszögön. Ezek mind beállított, ünneplő ruhás képek, pillanatfelvétel nincs köztük. Az ötvenes évektől terjedő amatőr fényképezés már a második generációhoz kapcsolódik. Az általunk látott fényképek szinte teljes mértékben személyes jellegűek, az egyén életének állomásait örökítik meg. A közösségi eseményt ábrázoló felvétel már a két világháború között is feltűnően kevés, csak egyházi ünnepekről (toronyszentelés, püspöklátogatás) van. A '45 utáni évekből pedig egyáltalán nem találkoztunk közösségi, a falu életének közös eseményeit megörökítő fényképpel. Ez a tény mindenképpen alátámasztja a település, mint önálló egység lassú megszűnésére mutató felismeréseket. TÓTH JUDIT JEGYZETEK 1. Kunt Ernő 1981; 1982: 1985; 1987. 2. A gyűjtés 1984-ben, az ország különböző, nagy és kis lélekszámú településein indult meg: Rábasebes (GyőrSopron m.), Kötegyán (Békés m.), Somsály (B.-A.-Z. m.), Égerszög (B.-A.-Z. m.). A Kunt Ernő útmutatója alapján összegyűjtött anyag az akkori Művelődéskutató Intézet archívumába került. Jelen dolgozat ennek alapján készült. Fényképész munkatársam a helyszínen Kozma Károly volt. 3. A lakosság száma Égerszögön 1851-ben 551 fő; 1902-ben 412 fő; 1966-ban 255 fő; 1983-ban 152 fő. 1980-ban az Égerszögön bejelentett 68 aktív keresőből naponta ingázó 4 fő, hetente ingázó 39 fő. B.-A.-Z. megye Statisztikai Évkönyve 1983. 4. A kivándorlás mértéke Abaúj-Tornában 157,7%-kal haladta meg a természetes szaporulatot az 1899-1913 közötti évek átlagában. Puskás Julianna 1982. 110.