A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Fügedi Márta: A barkó rókaprémes mente viseletéhez

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK A barkó rókaprémes mente viseletéhez A magyar népviseletben sajátos hely illeti meg a prémes mentét. Ez az „úri és hadi" származású posztóujjas a magyar parasztság egyik legértékesebb öltözetdarabjává vált, és több évszázadon keresztül szerepet játszott a népviseletben. Férfiak és nők egyaránt viselték, a női népviselet azonban, egy-két tájegység kivételével, sokkal tovább megőrizte. A mente különböző változatai, amelyek főleg hosszának és ujjformájának módosulásaiban jelentkeztek, az úri viseletben a 15. század óta nyomon követhetők.

1 Paraszti használatban már a 17. században feltűnik a mente, egy székely jobbágylányra vonatkozó rendelet tudósít arról, hogy a rókabőrrel bélelt mente felöltése számára tilalmas.

2 A paraszti viseletben a 18. században vált általánossá a mente használata, először a mezővárosok módos parasztpolgársága körében, majd a posztómanufaktűrával rendelkező országrészek jobbágysága körében terjedt el. írásos adatok, végrendeletek, vagyonösszeírások, körözőlevelek, tudósítások sokasága tanúskodik arról, hogy a mente, különböző változataiban, értékesebb vagy olcsóbb kivitelben a 18. századi társadalom széles rétegeinek körében használatos volt, sőt különböző szolgálatok javadalmazásába is beletartozott.

2, A menteviselet virágkorának a 18-19. század fordulója tekinthető, majd a 19. század közepe táján a korai polgárosodás hatására divatossá váló ujjasok egyre jobban kiszorították az öltözetekből.

4 Az ország északkeleti részében azonban a viselet egyes archaikus elemei tovább megőrződtek, sőt a Felföld egyes vidékein a paraszti viselet csak a 19-20. században virágzott igazán ki. Bizonyos divatjelenségek, újabb alapanyagok is csak késve éreztették hatásukat e területen. így a kék és fekete posztó is csak viszonylag későn, a 19. században vált általánossá Északkelet-Magyarországon. A posztóból készült prémes mente a Felföldön még a 20. századot is megérte, aktív viseletére még a legidősebb élő nemzedék is visszaemlékszik. 19. századi tudósításokból, színes útleírásokból, reformkori képes ábrázolásokból sorra idézhetnénk a menteviselet általános elterjedtségét Északkelet-Magyarországon.

3 Birkás Endre 1837-ben a Regélőben Nyitra vármegyéről tudósítva az érsekújvári köznépről írja: a gazdagabbak setét kék posztóból világos kék zsinórral és ólom gombokkal, fekete vagy rókaprémes mentét viselnek mind a férjfiak mind az asszonyok".'' Az egri és Eger környéki nép látványos és híres viseletéről is több leírást, képet ismerünk a 19. századból, melyek szerint mind a férfi, mind a női öltözetben szerepelt a mente. A Magyarország és Erdély képekben sorozatban megjelent, az egri népet bemutató képen a legjobb módú egri kapások egyikét ábrázolták vállra vetett ezüst gombos mentében.

7 Vahot Imre a Napkeletben 1857-ben megjelent A mátravidéki palócok c. írásában a siroki palócok sajátos viseletéből legeredetibbnek a „rókamályas mentét és ezüstös főkötőt viselő asszonyt" tartja.*

s Mint az ország más vidékein. Palócföldön is a női viseletben őrződött meg tovább a mente használata. Palóc jegyzeteiben Reguly Antal is a női viseletben említi a men-